Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.2. Műhelyek és műfajok

nemüveket tudjanak vásárolni. Ugyancsak a gimnáziumnak, a könyvtárnak ajándékozta A vén cigány 1-3. versszakának nála maradt kéziratát. Végül, ehelyütt is említést érdemel, hogy ő küldte be a Nemzeti Múzeumnak Schodelné értékes ereklyetárgyát, a Pozsonyban 1840 januárjában az országgyűlési ifjúságtól kapott ezüst Normasarlót, amelyet gyűjtés útján sikerült a primadonna méltatlan fiától, Schodel Józseftől megvásárolni.30

Balla Károly, a vármegye 1818 és 1846 közötti kapitánya (e minőségben — többek között — a rabmunka kezdeményezője és szervezője a Pesti Magyar Színház javára, az 1838. évi pesti árvíz egyik nevezetes menekítője) 1839-től volt a Tudós Társaság levelező tagja: Kazinczy hajdani levelezőtársa a két generációval fiatalabb Szalay Lászlónak is barátja lett, és 1838-as párizsi leveleinek ő volt a hazai címzettje. (1836-37-ben szerkesztett Kémlő c. gazdasági lapját az új magyar sajtótörténet nem méltatta említésre...) 1846 után, visszavonulva a hivatalviseléstől, Nagykőrös városától a pótharaszti pusztát bérelte. A szabadságharc bukásakor részt vett rokona, Nyáry Pál javainak lefoglalás alóli mentésében, bár — császáriakból lett honvédtisztek rejtegetése miatt — magának is bujdosnia kellett. 1852 őszén, Károly-napi köszöntésre Pótharasztira sereglett a nagykőrösi gimnázium tanári kara: többek között Arany János, Szász Károly, Mentovich Ferenc. A pohárköszöntőkre, a Rákóczi-nóta és a Rá- kóczi-induló elhangzására az akkor VIII. osztályos gimnazista, Agai Adolf emlékezett, aki barátja és osztálytársa, Balla Zoltán meghívására volt jelen. (Az ünnepelt fia utóbb Zádor Zoltán néven színésznek állt.)31

A vármegye hajdani kultúraszervező és -támogató szerepének felemlítése azonban nem maradt a magánszórakozási alkalmak kesergése; bekerült az irodalomba is. Balog István „aggszínész” a Nemzeti Színház első nyugdíjasa 1854-től, a Pest vármegye pártolta második pesti társulatnál kezdte pályáját 1807-ben. 1853-ban publikálta először emlékeit, és benne himnikus hangon ünnepelte a színházpártoló vármegyéket: „Ó vármegye, vármegye! A régi magyar színészeknek ez volt mindene, hazája, apja, anyja, gyámoló istápja, ez tett érette mindent.”32 Az 1848 előtti táblabíró-világ apoteózi- sát — „mi táblabírák voltunk” — a szépirodalomban Vas Gereben (Radákovits József) hajtotta végre, aki az 1809 és 1849 közötti évtizedeket hat „korrajz”-ban szándékozott megörökíteni. A harmadik ilyen „magyar korrajz” az Egy alispán három kötete (Pest 1858), amelynek címszereplője Pest színházépítő alispánja, az 1854-ben elhunyt Földváry Gábor volt; mellette főszereplőnek számíthat még Fáy András (az ő vonatkozó emlékezései először 1857-ben jelentek meg, a Nemzeti Színház nyugdíjintézeti naptárában, 23-26.), valamint Balla Károly, de megjelenik a korrajz lapjain Kultsár István, mi több, Katona József is, bár ő nem mint színész vagy színpadi szerző, hanem mint derék, sikeres kecskeméti ügyvéd. Mivel Vas Gerebennek közvetlen élményei, emlékei nem lehettek, felkeresett több szemtanút, és — mint a bírálatokkal szembeni, magamentő Függeléké ben írta — iratokat, jegyzőkönyveket is felhasznált. (Úgy tűnik a szövegből, elsősorban Fáy és a Földváry család tulajdonából.)

30 VÖM III. 576.; HÁROM NEMZEDÉK, 149.

31 ÁGAI 1892, 294-309. A Károly-nap leírása: ÁGAI 1892, 304-305. (A névsor olyanokat is említ, akik akkor már nem voltak Nagykőrösön.) Az akkori VIII. osztályra: AJÖM XIII. 516-519. (A vonatkozó jegyzet Törös László munkája.)

32 MAGYAR THÁLIA 1853, 145.

309