Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.2. Műhelyek és műfajok

Mindezt az anyagot azonban az író alávetette egyrészt a számára mindig sikert hozó anekdotás-életképes szerkesztésmódnak, amelyben a híres reformkori különc, tiszafüredi földbirtokos, Józsa Gyuri csínyei és durva tréfái egy szintre kerültek a vitathatatlan, ám szintén „eset”-ként előadott tényekkel, mint például a Pesti Magyar Színház telkének megszerzése az eladósodott Grassalkovich hercegtől, gr. Keglevich Miklós vashámorának természetbeni munkája a színházgépezet elkészítésében vagy éppen az ingyen dolgozó Thuróczy Pál napszámos esete. Jellemző módon a színeszek közül is azok lettek Vas Gereben kedvencei és szereplői (több regényben is), akikhez anekdoták sorozata fűződött, mint Nagy István vagy Megyeri Károly nevéhez.

Másrészt — és az effajta ábrázolásban ez a menthetetlenül provinciális, a retrog- rád — a reformkor nagy szellemi vállalkozásai, nemzeti kulturális törekvései mintegy „lerántódtak” a „józsagyuriádák” színvonalára, a korszak étosza egy „korhely-kompá- nia” megjavulásának nívójára. S noha az író az idealizálás érdekében visszalépett az irodalmi reformkor előtti korszak hitvallásához, amikor magyarul írni önmagában is érdem, hazafias tett volt („...én nem időtöltésért adom könyvemet a közönség kezébe, hanem hogy kétségtelen adatok nyomán a múltnak szép példáira hivatkozva, meggyőződést is nyújtsak a közönségnek a saját életrevalóságunkról.”), a megvalósítás mikéntje szándékát visszájára fordította. Jól szemlélteti ezt az Egy alispánnak (és általában Vas Gereben ,,korrajz”-ainak) egykorú kritikai fogadtatása: a divatlapok (a Hölgyfutár, a Nővilág) „nemzetcsaládi ereklyék gyanánt” tekintették e könyveket, az igényes szakkritikusok — Greguss Ágost, Salamon Ferenc -— azonban jobbára hibáit emelték ki.33

Az udvarházakba, magányos alkotóműhelyekbe (is) visszaszorult irodalom fokozott teret adott az irreális, a transzcendens iránti érdeklődésnek; bővítetten termelte újra a különcöket. Bulcsu Károly Fáklyaláng c. versében (alcíme: „Ferenczy Teréz koporsójánál” volt) az öngyilkos költőnőt mintegy magyarázva, a „Szent őrültség a költészet maga” sorral vigasztalta magát és a túlélőket.34 Tatai Mihály 1834-ben még csak a debreceni kollégium helyi nevezetessége volt hallgató korában, mint „lunáti- kus”, azaz holdkóros, alvajáró. Most — kapcsolódva az asztaltáncoltatás és szellemidézés egyébként világszerte hódító divatjához — szinte természeti jelenség vált az ókécskei református lelkészből. A róla szóló cikk szerzője müveit is megyebéli kollégájánál, Dobos János ceglédi lelkésznél látta.35

A spiritizmus hazai atyamestere, gr. Szapáry Ferenc Abonyban és környékén volt birtokos. Innen terjedt el a magánszórakozó társaságok új formája, a „Kränzchen”-ek szokása. Amint a már idézett Ágai Adolftól tudjuk: közös zenélést, éneklést, uzsonnát követően a fiatalok tánccal, társasjátékkal múlatták az időt, az idősebbek pedig szellemidézéshez fogtak. Nagykőrösön a leánynevelő intézet nagyszobájában a borbély, a patikus, néhány iparos mellett a gimnázium tanári kara is részt vett ezekben.36 Arany Juliska kedvelt médiumnak számított és Arany László is foglalkozott (diáktársaihoz

33 A regény elemzéséhez 1. VÁLI 1883, 64-65., SZINNYEI 1939, II. 501-502.; legújabban pedig Vár ucca tizenhét 1997/1. Vas Gereben-szám, passim.

34 BULCSU 1860,48.

33 L.: Egy delejkóros író, mint rendkívüli honi természeti ritkaság, Hf 1861. ápr. 11.

36 ÁGAI 1892, 233-249.

310