Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.2. Műhelyek és műfajok

Irodalomszervezésből kellett élnie: az Alföldi színműtár (1850), majd Újabb színműtár (1853) c., rövid életű sorozataiban részben saját fordításait adta közre; valamint Racine, Voltaire, Victor Hugo drámáit. 1865-ben, amikor Részvét lapjai a szépirodalom és történelem köréből címen almanachot adott ki, önmagán és a történetíró Hor- nyik Jánoson kívül felsorolhatta a tanárírókat/fordítókat (Losonczy Lászlót, Ács Zsigmondot), de említhette Horváth György városi mérnököt (az idősebb Dumas és a franciából átültetett Don Quijote fordítóját) vagy Szalkay Gergely városi aljegyzőt, volt honvédőmagyot, aki éppen Horváth Döme hatására fogott neki Volney, Chateaubriand és Victor Hugo fordításának. (Az antológia bevétele a református főiskola és a piarista gimnázium könyvtára fejlesztését szolgálta.)17

Hasonló képet kapunk, ha áttekintjük az évtized egyik reprezentatív irodalmi emlékkönyvének, a kecskeméti, 1859. október 27-i Kazinczy-centenáriumnak műsorát. A kaszinó ingyen átengedett nagytermében tartotta Horváth Döme biográfiai beszédét, Bulcsu Károly saját alkalmi versét szavalta; Pestről, Toldy Ferenctől megszerezték Tompa Mihály és Szász Károly költeményeit (ezeket tanárok adták elő); a város evangélikus lelkésze olvasta fel Kölcsey hajdani emlékbeszédét; a zenei keretet — a Himnusz és a Szózat eléneklésével — a városi dalkör szolgáltatta.18

Az 1841 óta működő Szilády-nyomda Kecskeméten megfelelő hátteret nyújtott az iskolák tanári kara és a mezővárosokban alkotó értelmiségiek műveinek kiadásához. Az említett fordítások (és még említhetjük Szophoklész, Phaedrus, Goldsmith nevét) mellett mindenféleképpen utalni kell arra, hogy itt jelent meg Horváth Döme kiadásában Katona József Bánk bánja, kétszer is: 1856-ban, illetve 1860-ban.19

4.2. MŰHELYEK ÉS MŰFAJOK

Az irodalom — megváltozott helyzetében és körülményei között — többféle funkciót is betöltött, illetve betölteni kényszerült.

Gaal Karolina, 1852-től Vörös László mérnök neje Vácott véletlenül lett publikáló szerző, legalábbis a kiadó, Szilády Károly kecskeméti nyomdász előszava szerint. Az Egy sírkert-őr Mátyás király korából c. regényéről (Kecskemét 1859) a szerző maga állította, hogy pótcselekvés, a társasági összejövetelek helyett művelte, mígnem a szenvedélye lett az írás. Az Egy ember élete vagy a tékozlók c. kétkötetes regény (Vác 1853) K. Cs. monogram mögött rejtőzködő írója hasonló módon vallotta: „írtam öngyakorlásul saját élvezetemre.” (Ezért is feltételezhette Szinnyei Ferenc, hogy a monogram mögött főrangú szerző, talán gr. Kuun Géza bújhatott meg.)20

17 HORNYIK 1901, 21-32. és OROSZ 1990, 47-49. Vö. HORVÁTH 1932, 418-419. Szalkayra legújabban 1. Szé- kelyné Körösi Ilona bevezetését: SZALKAY 1998,7-12. Simonffy életrajzát 1. HOLLÓSY 1999, 115-116.

18 KAZINCZY 1860.

19 J OÓS-FEN Y VÉS INÉ 1959. Az évtized kiadványai: JOÓS-FENYVESINÉ 1959,43^18.

20 SZINNYEI 1939,1. 575-576. és II. 107.

306