Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.2. Műhelyek és műfajok

Természetesen, a szabadságharc utáni évtized Pest megyei műhelyeit nem a pótcselekvés-funkció jellemezte, hanem az „alkalmazott literatúra” korábban (a 2.2. alfe- jezetben) áttekintett szintjének továbbélése, valamint az, hogy most az irodalmi nyilvánosság korlátozott formái közepette, e szint műhelyeiben megjelentek a korszak legjelentősebb alkotói is. Ahogyan a Vörösmarty-életrajz utolsó fejezete nem írható meg a Fejér megyei Baracska és Nyék, a Madách-biográfia a Nógrád megyei Cseszt- ve és Alsósztregova, a Tompa-pályakép áttekintetlen maradna a gömöri Hanva parókiája, úgy Arany János poétái élettörténete is Nagykőrös nélkül. Ezeket a mozdulatlannak látszó pontokat a levelezések, személyes érintkezések, látogatások dinamikusabb hálója fonta át.

A helyszínek és szereplők persze óhatatlanul változtak. Fáy Andrást — úgy tűnt a reformkor végén — fia, Gusztáv fogja a vármegye kulturális és politikai funkcióiban követni: 1845-ben tiszteletbeli, 1848 februárjában negyedik, májusában harmadik aljegyzőként kezdte a hagyományos ranglétra megmászását, sőt, ennek érdekében 1849 januárjában, az ideiglenes császári megszállás alatt helyén maradt. Mi több: második aljegyzővé is előlépett; ezért Kossuth 1849. április 9-i gödöllői rendeletével elcsapta, a Babarczy Antal királyi biztos kinevezte tisztikar egészével együtt. Bach-huszár mindazonáltal nem lett belőle: Fáy András, aki szépíróként még folytatta a pályáját, 1849. október l-jén osztályegyezséget tett fiával, amely szerint ő Pestre, a Kalap utcai házba költözött, Gusztáv pedig átvette a gombai birtokot.21

Szemere Pál Pécelen belemerült egyre grandiózusabb és egyre átláthatatlanabb esztétikai munkálódásába. (Az utóbbi jelző annyira valós és egykorú, hogy a cenzúra — biztos, ami biztos — 1851 -ben elkobozta több ezer soros Tandithyramb c. esztétikai költeményét és a hozzácsatolt cikkeket.) Szemerének ekkorra már 5000 kéziratlapja volt a Fóti dal elemzéséről.22 Vörösmartyt azonban Gyulai Pál és Tóth Kálmán is — igaz, magánlevelezésben — már idejétmúlt költőnek tekintette. Vagyis: 1849 sem tehette meg nem történtté azt a nemzedékváltást, amely kb. 1847 elején, Petőfi Összes költeményeivel vált egyértelművé.

Vörösmarty kései művei közül A vén cigány született a megyében. 1854 nyarán (július-augusztusban?) a komoly anyagi gondokkal küszködő, tartósan rossz kedélyállapotú költő Egressy Sámuelnek, Pest vármegye 1836 és 1848 közötti ügyészének volt vendége Szentkirálypusztán, Kiskunlacháza mellett. Az ebéd utáni beszélgetés, poharazás során ismétlődött az unszolás, ima Vörösmarty költői vigasztalást, első fokon a jelenlévők számára. Az oldalszobában így készült el az 1-3. versszak.23 Ily módon, a vershelyzetet tekintve, A vén cigány a Fóti dal párversének tekinthető, és ha az 1840-es évek Vörösmartyját az utóbbi, akkor az 1849 utánit kétségkívül ugyanúgy reprezentálja e keserű rapszódia, amely magán viseli keletkezése körülményeit, az abszolutizmuskor emlékezve vigadó, zenével is kísért szűk körű, baráti társaság világának hangulatát.

Az alkalmi műveknek egész sora jött így létre, mintegy köszönetül-viszonzásul a menedékért, a vendéglátásért, a lakhatás lehetőségéért; A vén cigány csupán esztétikai

21 BAD1CS 1890, 626-627. Fáy utolsó pályaszakaszáról: BADICS 1890, 629-671.

22 JÁNKY 1928, 10-18.

23 A vers keletkezésére és egykorú hatására 1. VÖM III. 575-576.

307