Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.1. Azilumok és műhelyek

Az Entwurf Magyarországra kiterjesztése után az iskolarendszer kiépítése éveket vett igénybe. Nagykőrös — nem függetlenül attól a reformkori vetélkedéstől, hogy ide vagy Kecskemétre kerüljön-e a reformátusok főiskolája — országosan is elsőként adott igenlő választ az Entwurf követelményrendszerére. Az egyháztanács döntése 1850. december 1-jén, mely szerint „iskoláját lejjebb nem szállítja, hanem minden lehető áldozatra kész”, és ehhez az anyagi fedezetet a város hozzájárulásával biztosította, az 1853/54. tanévtől megszerezte a nyilvánossági jogot a város főgimnáziuma számára.'4 Kecskeméten a ref. gimnázium ekkor még a fejlesztés állapotában volt; 1856-ban lett főgimnáziummá.

1849 után egyébként is megbomlott a vármegye városainak addig organikusan fejlődött oktatási rendje, ideértve a vonzáskörzeteket és az intézmények értékhierarchiáját. Miután Alexander Bach — megtartandó a kegyesrend kiállását a forradalom mellett — rendelettel tiltotta meg (1850. február 21-én) a piarista novíciusok felvételét, ezzel mind Vácott, mind Kecskeméten, mind pedig Kalocsán a négyosztályos algimnázium szintjén maradt a piaristák iskolája. Ugyanezen a szinten rekedt meg Kiskunfélegyháza gimnáziuma. Kalocsán 1861-ben biztosította Kunszt József érsek a jezsuitáknak átadott gimnázium feltételeit, mellette a Stephanaeummal, a jezsuiták intemá- tusával. Cegléd 1860-ban döntött a ref. algimnázium felállításáról; ez 1864-ben nyílt meg, hét osztállyal. 1862-ben a „Kecskeméti helv. hitv. főtanoda” 11 tanárt foglalkoztatott, a nagykőrösi főgimnázium 13-at, de hatosztályos gimnázium működött Kun- szentmiklóson 1858 óta, a közbirtokosság biztosította jövedelemből (7 tanár) és — 1863-tól — Kiskunhalason is (5 tanár).14 15

A főgimnáziummá fejlesztésnek köszönhetően szépíróink közül Nagykőrösön tanított Mentovich Ferenc (1850-1856), Szász Károly (1851-1853), Arany János (1851-1860), Ács Zsigmond (1851-1855), Losonczy László (1853-1870), Salamon Ferenc (1854—1855); Obemyik Károlyt a halál akadályozta meg abban, hogy 1855- ben elfoglalja állását. Kecskeméten oktatott Ács Zsigmond (1847-1851), Losonczy László (1849-1853), Obemyik Károly (1851-1854), Szász Károly (1853-1854), Ho- mokay Pál (1855-1858), Bulcsu Károly (1855-1865). Ugyanitt volt 1850 és 1855 között segédtanár Baksay Sándor, aki utóbb (1855-1862) a kiskunhalasi gimnázium professzora lett.16

A nagy alföldi mezővárosok tisztviselői karában és lakosai között is találunk idevonult alkotókat. A tápiószelei születésű Simonffy Kálmán, aki autodidakta nótaszerző létére az 1860-as évekre az egyik legnépszerűbb dalkomponistává nőtte ki magát, honvédfőhadnagyi múlttal lett Cegléd főjegyzője, egyszersmind a város zenei életének szervezője. Kecskemét ugyanúgy befogadta városi tisztviselőnek az itt született Gömöry Frigyest, aki jelentős „alkalmazott literatúrai” tevékenységet folytatott és adott ki a szabadságharc ügye érdekében, majd a 71. honvédzászlóalj volt századosaként tért haza. A szintén itteni születésű Horváth Döme 1838-tól publikált; most mint volt kormánybiztost Kecskemétre internálták és ügyvédi gyakorlatától is eltiltották.

14 Ennek dokumentációját 1. ÁDÁM-JOÓ 1896, 20-23. és nyomán BENKÓ 1897, passim.

15 EgyhAlm 1862, 54-56.; Kecskemét és a kecskeméti puszták. In: KUBINYI-VAHOT 1853, 121.; PETRI- MOLNÁR 1983, 306-309.; SZABÓ 1936, 123., 136., 140.; ASBÓTH-ROMSICS 1998, 81.

16 ÁDÁM-JOÓ 1896, 204-218.; OROSZ 1990, 43-47.

305