Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés

ügy, Kelemen László társulatának másodszori, végleges tönkrejutását követően, amikor a vármegye két íróra, Dugonics András és Schedius Lajos professzorokra bízta volna a jövőbeli irányítást és körlevelében szólította fel a megyéket a színügynek a követutasításokban való szerepeltetésére. Hét hónapon belül Hont, Békés, Baranya, Szatmár, Abaúj, Szepes, Zólyom, Ung, Árva, Csongrád, Csanád, Sáros, Bács, Torna és Gömör jelezte, hogy ezt megtette.77 16 vármegye — és közöttük a magyar nyelvterület határán túliak is. Ekkor még József nádor a főispánoknak küldött utasításával meg tudta akadályozni a napirendre tűzést.78 1802-ben gr. Széchényi Ferenc megalapította a Nemzeti Múzeumot és a (róla elnevezett) nemzeti könyvtárat — kettőt a reformkor négy nagy kulturális alapintézménye közül. Kitűnt: a sérelmi politizálás részeként remélt kulturális törvényalkotás legfeljebb utólag szentesíti-megörökíti-be- cikkelyezi a kiépülő intézményrendszer tetteit, ám a kezdeményezés vagy magánszemélyekre vagy törvényhatóságokra vár. (Gr. Széchényi Ferenc adományát csak az 1807:XXrV. te. cikkelyezi majd be.)

Az 1805. évi rövid országgyűlésen a rendek a nemesi felkelés megajánlása után, ehhez kapcsolva a nyelvkérdést is felvették, és a felsőtábla egyetértésével (akik csupán a legfelső igazságszolgáltatási fórum, a Curja esetében éltek a magyar nyelvhasználatot késleltető formulával) megalkották az 1805:VII. tc.-et.79 Pest vármegye 1805. november 22-i közgyűlésén hirdette ki a törvényt és végrehajtására hétpontos intézkedési tervet alkotott. Ez — a jogalkalmazás területén maradva — miután első pontjában büszkén rögzítette, hogy „a gyűlések jegyzőkönyvei ezen megyében már azonkívül is több esztendő olta magyar nyelven folytattatnának”,80 a törvényhatóság teljes tevékenységére kiterjesztette a kötelező magyar nyelvhasználatot, beleértve az igazságszolgáltatást és a pénzügyi adminisztrációt is, és ugyanerre kérték fel a megyebeli mezővárosok magisztrátusait. Ezen a ponton a végrehajtás azonban mesterségbeli akadályba ütközött: a közigazgatási szaknyelv korszerűsítésének 1790-ben már észlelt problémájába, csakhogy most már magyar nyelven: a „curialis stylus” helyett a „tisztbéli írás módjá”-t egységesítendő. (Tanulságos ebből a szempontból is Pest vármegye 1791 óta magyar jegyzőkönyvi indexeinek áttekintése: a „nádor—>pa-latinus” típusú utalások nagy száma valósnak jelzi a gondokat.)

Az ellentmondást feloldandó, Pest vármegye ismét átlépett a jogértelmezés és a kezdeményezés terére, amikor elindította a „tiszti szótár” ügyét. (Az országgyűlés ezúttal is követő magatartást tanúsított: 1807. október 31-én vetődött fel első ízben az alsótáblán, hogy „A Törvényes dolgok’ folytatására, még bizonyos Magyar Szótár, vagy is Terminológia sintsen.”)81

77 PML, IV. 3-a/l. PPS Vin. Kgy. jkv. 1519/1801. (aug. 26.)

78 Vö. BAYER 1900, 194.

77 Pest vármegye követutasítása: PML, IV. 3-c PPS Vm. Kgy. ir. 384/1805. (márc. 22.) A követek Szentkirályi László másodalispán és Ottlik Dániel főjegyző voltak. Az országgyűlés nyelvi vitáira: MOGY 1805 és SZO- PEK 1914. A nyelvi te.: SZEKFŰ 1926, 276.

8(1 Nyomtatásban is megjelent szövege: SZEKFŰ 1926, 276-277. Eredetiben: PML, IV. 3-c PPS Vm. Kgy. ir., 7.

kútfő, 2682/1805.

81 MOGY 1807,354.

29