Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
Pekri Gábort, aki „pártütő”-nek számít a visegrádi királyi udvarban, mert a trónért folytatott harcban nem Károly Róbert, hanem Ottó király híve volt: Megsérte-é törvényeket s hazát? Egy tette sincs alkotvány elleni, Nem pártütő tehát... Hasonlóan éles célzás Gentilis pápai követ intelme Károly Róberthez, az idegen uralkodóhoz: hívja össze az országgyűlést és emlékezzen koronázási esküjére, amelyben megígérte, hogy nem sanyargatja adókkal népét és fellép minden törvénytiprás ellen. A forrásokra tett lapalji jegyzetekből kitűnik, hogy Kuthy bőven merített történetírókból (említette Bél Mátyást, Ignaz Aurel Fesslert, Budai Ferenc Polgári LexiconéX, de Péczelyt is, ráadásul a Kossuth által is értékelt részletet idézve), ám ismerte és hi- vatkozta az irodalmi előzményekből Döbrentei Gábor novelláját is: innen vette a dunai sajkázás színpadon mindig látványos motívumát, sőt szerzői utasításként előírta Klára jelmezét és játékát a Schnorr-metszet alapján. (Igaz, tévedésből az Aurorái jelölve meg forrásként.) Lényegesebbek azonban az újdonságok. Erzsébet királyné itt aktív bűnrészes, aki maga vezeti öccsét az alvó Klárához, és amikor a tettétől megrettent herceg a házasságról gondolkozik, a királyné hevesen ellenzi a rangon aluli cselekedetet. Kuthy tehetségesen őrizte meg a romantika árnyaltabb uralkodó-ábrázolását: Károly „modernizálni” igyekszik országát (a váradi regesztrumra építő tüzesvas-próbát nyíltszíni jelenetben tiltja el); van belső konfliktusa is, amit azonban elfojt a nehezen megszerzett korona féltése és az uralomvágyás. A büntetés direkt következetességgel csap le rá: a háborús vereség után, a Visegrád környékén játszódó V. felvonásban el is hangzik az ideillő történelmi párhuzam: „Mint második Salamont űzte isten, / S a lélekismeret.” Károly az iránydrámában voltaképpen életével fizet a Záchokat sújtó ítéletért, amit 3:3 szavazati aránynál erőszakolt ki. A dráma befejezése a Bánk bánt idézi, a megoldás itt is a színpadi ravatal mellett történik: a megbékélő Pekri Gábor élteti elsőnek Lajos királyt, és életét ezentúl a bosszú helyett hazájának szenteli. Ugyancsak a fiatal radikálisok csoportjához tartozott Vahot Imre, aki szintén a Színműtárban adta ki Zách nemzetség c., „eredeti történeti szomorújáték”-át.142 О a származási titokra építő, a nyomozást cselekménnyé avató francia színjátéktípus, a melodráma izgalmait próbálta meg átemelni a krónikás keretbe; a történetírók közül pedig bizonyíthatóan forgatta Virág Benedeket, a Magyar századokat is. Cselén János nála Róbert Károly és Zách Orsolya törvénytelen gyermeke (származási titok I.), aki az eset idején kétes származású értelmiségiként a királyfiak nevelője, Leone Sacchieri néven. A drámának természetszerűen ő az irányzatos hőse, az író szócsöve: antik értelemben vett republikánus, aki népboldogító eszméi megvalósításához kénytelen mindenáron a hatalomra törni vagy legalább annak közelében maradni. Titkot hordoz Devecser is, a visegrádi királyi sírbolt őre, aki meggyilkolta a király két fiát: ő Zách Géza (származási titok II.). Erzsébet királyné itt átkerült a heroina szerepköréből az 142 Szmt 1839-1843, 11„ XXVI. sz.. 507-568. hasáb. 293
