Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
intrikusiba: Klárát azért kell a jóérzésűnek ábrázolt Kázmér szerelmi áldozatává tenni, hogy elhódíthassa tőle Leonét. A címadó Zách nemzetség mintha nem érdekelte volna Vahotot. Bódog, aki király akar lenni, hogy a keleti hagyományokat védelmezze a nyugati befolyás ellen és leányát ennek megfelelően Omodé Gergelyhez akarja kényszeríteni, még megfelel a drámai jellemábrázolás követelményeinek, ám az összeesküvők csapataként ábrázolt Zách nemzetség érdektelen az író (és az olvasó, a néző) számára. Szinte önmagukat ítélték halálra, sírboltbéli éhhaláluk királyi döntése már csak lezárja a folyamatot. Nem lendít a cselekményen a szokott lovagdrámai helyzetek és színhelyek halmozása sem; a sírbolt kétszer is szerepel. A szellemi forrás vidékről az az ötlet árulkodik, hogy Zách Bódog Erzsébet királyné születésnapján Bánkról énekeltet a trubadúrokkal. 1846-ban a Nemzeti Színház drámapályázatának 100 aranyát nyerte el Szigligeti Ede, ötfelvonásos szomorújátékával, a Zách unokáival.143 Thuróczy krónikája utal arra, hogy Zách idősebb leányának, Sebének és Kopaynak, akiket szintén kivégeztek, fiait a keresztes lovagok egy tengeri szigetre szállították. Szigligeti, a rutinos romantikus dramaturgus azonban nem szorult krónikás támogatásra: ő megháromszorozta a származási titok motívumát. „Ernestó” (valójában Gyula) és Bianka Itáliából tér haza, ahová egy olasz szobrász mentette őket; testvérük „Mari” pedig Kopay Róza, akit a börtönőr meghalt gyermekével cseréltek el, hogy életben maradhasson. Innentől kezdve a dráma a három testvér és a szüleiket annak idején hóhérkézre adó, de azóta vezekelő Drugeth család két férfitagjának története. A cselekményépítés végzetdrámai; a származási titok miatt az immár házassági kapcsolatra is hajlandó, sőt törekvő fiatalok kölcsönösen kiirtják egymást. A gyakorlott Szigligeti természetesen nem nélkülözhette az 1348-ban játszatott művében az ismert Zách-történetet sem: beiktatott egy visegrádi, lovagtermi jelenetet, Erzsébet királyné fölléptetésével, valamint egy Duna-parti helyszínt, Visegrád-háttér- rel, ahol a Révész mondja el Zách Klára történetét. Ennek itteni változata arról tanúskodik, hogy Szigligeti nemcsak az irodalmi előzményeket ismerte (bosszúálló, viharos Duna a vár alatt), hanem a történetírónál rögzített mondái anyagot is. Nápolyi Endre királyfi halála bűnhődés volt anyja, Erzsébet vétkéért. 1846-ban kerülhetett Zách-dráma először a Nemzeti Színház színpadára és bizonyára nem függetlenül a Bánk bán 1845. november 1-jei, nagysikerű bemutatójától, amelyet a cenzúra már, lévén többször kiadott és 1833 óta többször eljátszott műről szól, nem tudott megakadályozni.144 Ami ebből a szempontból döntően hasznosnak bizonyult, az visszaütött másfelől: a rokontéma remekmű-feldolgozása is okozhatta, hogy az 1846. április 28-án bemutatott Zách nemzetség csak 5, az először 1846. november 23-án színre vitt Zách unokái pedig 6 előadást ért meg. Tárgyunk, a Visegrád- tájszimbólum számára említendő, hogy Szigligeti Ede darabjához „új díszítmény (a visegrádi vár hajdani pompájában)” is készült.145 Hogy a Zách-téma példázattá emelése ellenére a Visegrád-táj szimbólum megőrizte a közvéleményben hármas hagyományát, az sokban a 2.1.3 alfejezetben már említett 143 SZIGLIGETI 1847. 144 Erre 1. WALDAPFEL 1957, 309-310. 145 Pesti Divatlap 1846. nov. 28. 955. 294
