Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

dalmi témáit sorolta fel. Az „Inscriptiók”, azaz epigrammatervek sorában megannyi, táj szimbólummá emelhető helynév: „Buda és Pest; Visegrád; Margit Szigete; Somos- kő (egy várrom Nógrádban); Széphalom; Párád; Mikla [Berzsenyi lakóhelye Somogybán]; Pozsony.” A Visegrádról szóló rész elkészült, azonban el is veszett.137

De idézhetünk irodalmon kívüli példát is a Visegrád-jelkép legáltalánosabb, a régi dicsőség elmúlását példázó értelmezésére. A pozsonyi országgyűlés 1834. április 28-i ülésén, amikor az alsótábla a városok és a vármegye ellenzéki követe idézte az 1498:XXXIX te. hatását (ez semmisítette meg Visegrád privilégiumait): „... egy pár századok előtt népes város volt, most pedig ha várának nem látnánk szomorú romjait, azt sem tudnánk, hol állott hajdan Visegrádi”138

A historiográfia fordulata már az 1830-as években bekövetkezett. Péczely József (1789-1849) kétkötetes műve, A magyarok történetei Ás iából kijövetelektől fogva a mai időkig (1837) nem annyira önálló forráskutatásaival jelentett előrelépést, mint kritikai szemléletével. A debreceni kollégium professzora külön is kitért Zách Felicián esetére. A Károly Róbert bírósága által hozott döntést „minden igazságról és emberiségről megfelejtkezett ítélet”-nek nevezte; a történetek mozgatórugóit elfedő udvari propaganda és Nagy Kázmér lengyel király utólagos megítélése arra is alkalmat adott, hogy általában nyilatkozzon a történettudomány feladatairól: „...fáklyát gyújtván a sötétségben, ítélőszéke elébe állítja a földi bírák ítélete alól fölmentett királyi gonosztevőt, levonja róla az álorczát [...] a méltatlanul szenvedettekkel pedig, ha egyebet nem tehet, jó híreket legalább elraboltatni nem engedi.”139 Kossuth Lajos, anyjának 1838. szeptember 27-én írott börtönlevelében reagált a „jeles compendium”-nak nevezett munkára és éppen a Zách-történet értelmezését tekintette előremutató példának; visszautalva Péczely szövegére, „független s méltóságteli ítélet’’-пек nevezve azt.140 (Kossuth recenziója, T. G. álnév-szignó alatt, nyomtatásban is megjelent: Töredékek egy fiú leveléből anyjához, némelly literatúrai tárgyakról, Társalkodó 1838. 91. sz.)

Erre az időre azonban a Zách-témának nemcsak liberális, hanem radikális értelmezése is kialakult. A Kazinczy Gábor köré szerveződött kör, az Ifjú Magyarország drámaíró-nemzedéke Katona Józsefet tekintette elődjének; színésztársuk, Egressy Gábor 1839-ben már Pesten is jutalomjátékára választotta a Bánk báni — érthetően fordult figyelmük a Katona által is felemlített ikertéma, a „visegrádi történet” (Kossuth Lajos kifejezése) felé, amelyet ráadásul feldolgozatlannak is tudhattak, hiszen — mint említettük — Kisfaludy Károly kísérletei ekkor még nem kerültek az irodalmi nyilvánosság elé.

Kuthy Lajos ugyanott publikálta 1840-ben I. Károly és udvara c. drámáját, ahol a Bánk bán második kiadása is megjelent: a Nagy Ignác szerkesztette Színműtár I. kötetében.141 Ezzel megkezdődött a történet irányzatos feldolgozása, amelynek során a példázat egésze mellett a napi politikai helyzetre tett, az országgyűlési ifjak és a báró Wesselényi Miklós elleni perekre, Kossuth Lajos fogságára vonatkozó néhány soros utalások fokozták az időszerűség benyomását. Klára például így védi szerelmesét,

137 BAJZA-TOLDY 1969, 203. és 585.

138 KLÖM III. 101.

139 PÉCZELY 1837, II. 40^12.

140 KLÖM VII. 489-491.

141 Szmt 1839-1843, I. 269-316. hasáb.

292