Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

gyök Bánk — és Feliczián — [...] Ez nem História, hol az érzéketlen toll beszéli: ez én magam vagyok — én a’ 13. században élő hatalmas Bánk, kinek tenyerére koronák tétettek le — én, Zách Feliczián, a’ ki megfertőztetett magyar becsületéért egy Királyi Ház-népet akar eltörölni. A’ Censor nem a’ Századok’ lelkét, hanem a’ Jelenhez való Hasonlatot (Correlatiót) tekénti.” Az citátumot arra szokták idézni, hogy Katona szerette volna megírni a Zách-témát is. Ennek semmiféle írásos nyoma. A gondolat jelentőségét ezért inkább két, másik tényben látjuk:

— Katona elsőként fogalmazta meg magyarul a történelmi dráma mindenkori paradoxonját;

— vele indult meg az érzelmi azonosulás Zách igazával, amely a témát nemcsak Bánk történetéhez, hanem a nemzeti romantika más, magányos lázadóihoz is közelítette, az idegen uralkodó ellen hajthatatlanul fellépő Csák Mátéhoz, Kont Istvánhoz.

A röviddel 1820 előtt készülhetett újabb változatban Kisfaludy Károly — szokásához híven — először prózai verziót készített, majd nekilátott verses, drámai jam- busban tervezett, magasabb irodalmi igénnyel készülő kidolgozásának. Mind a prózai átdolgozás, mind a verses kidolgozás töredékben maradt.133 Az összefogottabb, motiváltabb, az egykorú vitézi játékok gyakorlatától jobban eltérő második változat új szereplővel is szolgált: Rikkanccsal, a király bolondjával. (Az ő nevével jelent meg a szöveg rövid mutatványa 1821-ben.)134 A Zách-nemzetség címet viselő verses töredék újdonsága viszont, hogy a teljes cselekményt Visegrádra helyezte át: az 1. jelenet színtere „Visegrád, királyi palota” volt, a másodiké „Visegrádon Klára szobája.”

Kisfaludy Károly abban is első volt, hogy a Zách-témát — alkalmasint Friedrich Schiller és August Kotzebue drámatrilógiáinak hatására — egy nagyobb, átfogó történelmi drámaciklus egyik darabjának tekintette, amely az Árpád-ház férfiágának kihalását megelőző és követő évtizedeket dolgozta volna fel. És valóban: Kisfaludy utolsó, már félbemaradt drámatöredékében, a Csák Mátéban (1830) szintén ott szerepelt Zács, aki Csák Máté tárnokmestereként vett részt a királyválasztó rákosi országgyűlésen, és az ő nevében szólalt föl Árpád-házi Erzsébet mellett, Károly Róbert ellenében.135

Az elmondottakhoz azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy mindez egyelőre az irodalom és a színház múhelykulisszái mögött zajlott, a nyilvánosság Visegrád-felfogá- sát a regék és novellák formálták. Kisfaludy ugyan 1819. június 5-én a bécsi Polizei- Hofstellénél engedélyeztette a Zách Klára budai és pesti előadását, feltehetően a sikerrel itt vendégszereplő és vitézi játékait az eredetiség diadalává avató székesfehérvári szín- társulat számára, ám az engedélyt azzal a feltétellel kapta meg, hogy a darabot az itteni cenzúrának is látnia kell. Ennek nincs nyoma, a kézirat rájegyzése szerint: „Adassék Tekintetes], Nemes Trattner Tamás érdemes könyvnyomtató Urnák. Pesten.” Az író életében nyomtatásban sem jelent meg; Toldy Ferenc adta ki először 1843-ban.136

A regehatást viszont jól szemléltetheti Bajza József 1825. március 15-i, gyöngyösi levele barátjához, Schedel Ferenchez, a leendő Toldyhoz. Ebben kidolgozandó iro133 KISFALUDY 1893, IV. 396-406. és 245-261.

134 Vö. KISFALUDY 1893, IV. 405^406.

135 KISFALUDY 1893, IV. 322-388.

136 KISFALUDY 1893, I. 416.

291