Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
Homonnai (Drugeth) János, a nádor fia; kiházasításukra maga a királyné készül. A novella ugyanakkor mint műfaj lehetővé tette, hogy Döbrentei árnyaltabb jellemrajzzal és gazdagabb jelenetformálással élhessen. Záh várában vadászat után látja vendégül a királyt és a körülötte rajzó vadásztársakat, majd itt fogadják Bazaráb vajda fiát, egy személyben követét. A háború ügyében kirobbanó vitában Záh a béke mellett érvel, ami visszamenőleges hatállyal igazolja az olvasó szemében azon hajdani döntését, amikor Csák Máté kedvelt hívéből az ország békéje érdekében lett Károly Róbert hatalmának egyik oszlopa. A másik vita már a merénylet után, de a 23 főnyi nemesi bíróság Szent György-napi ítéletét megelőzően zajlott. Itt a király — a többségi vélemény ellenére — áthajszolta akaratát, a Záhok kiirtását, amiért (és itt a novella visszatért a rege-motivációhoz) ezúttal is a Bazarábtól elszenvedett vereség a sors büntetése; a helyi monda szerint Záh kísértő szelleme azóta is járja a romokat... A Zách-téma igazi sikerét azonban abban a műfajban aratta, a tragédiában, amelyet a romantika egyébként is műfaj-hierarchiája csúcsára emelt. A történet igen alkalmas volt a drámai feldolgozásra: markáns jellemek, a belső konfliktusok lehetőségével, érdekesen formálható interperszonális viszonyok + jó szerepek a színészek számára, látványos szcenika a színpadi megvalósítás esetén. Az eredetiség követelményének a romantikus dramatizáló úgy tehetett eleget, hogy a krónikás nyersanyagot önállóan formálta és változtatta meg, e távolítás ellensúlyaként viszont közeledhettek a nagy, egyetemes vándortémákhoz, hatásokat vehettek fel a világszínpad legnagyobb alkotóitól. Röviden szólva: a Zách-téma földolgozásainak áttekintése130 kis magyar, XIX. századi drámatörténettel ajándékoz meg bennünket. A sor elejére nem a legkorábbi dráma kívánkozik, hanem Fogarasi Nagy Pál marosvásárhelyi műve, amelynek nemcsak szövegét nem őrzik közgyűjtemények, de még megjelenésének időpontja (1830? 1839?) is bizonytalan. Vándory Rezső ismertetéséből úgy tűnik, hogy a mindig hagyományőrzőbb, lassabban változó erdélyi dramaturgia képviselőjeként még a XVIII. századi színpadi érzelmesség szellemében készítette el drámáját. Klára nem vesztette el ártatlanságát, így (a szónak másik értelmében) ártatlan Kázmér és Erzsébet is: Zách csupán a bűn látszata alapján cselekedett. Az ilyen érzékenyjátéki, passzív dramaturgia fokozott szerepet juttatott az intrikusok- nak, akik az idézett elemzés szerint a legélőbb figurák lettek Fogarasi Nagy Pál drámájában (is). Kisfaludy háromszor állt neki a téma kidolgozásának. Az első, prózai változat 1812-ből való.131 Az ötfelvonásos „eredeti hazai dráma” első felvonása Budán, a többi Visegrádon játszódott. Kisfaludy úgy oldotta meg a kettős helyszimbólumot, hogy a hivatalos ügyek színtere Buda lett, míg Visegrád megmaradt mulatóhelynek. Az igazi drámaírói talentum már ebben a korai, színpadra soha nem került drámában is megmutatkozott. Még nem a szereplők rendszerében; azok a színészi szerepkörök hagyományát követték: Kázmér a „szeles gavallér”, aki mellett hiába áll ott Zalovszky, a bölcs öreg nevelő. Zách Felicián és öreg harcostársa, Keszi Berenda vitája mintha már 130 131 VÁNDORY 1884, 179-196., 256-275., 366-368. (Elírásait a főszövegben javítjuk.) Felsorolt szerzői közül Fogarasi Nagy Pál Zách Klára c., 1830-as drámájának szövegét nem sikerült megtalálnunk. Hasonlóképpen járhatott már Szinnyei József is: ő 1839-re tette megjelenését. Szövege: KISFALUDY 1893,1. 315-379. 289
