Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés
vich György másodalispánt, a másik követet az „elsőrendűen veszélyes személyek” névsorába („Liste des personnes dangereuxes... premiere classe”) iktatta fia, Sándor Lipót nádor számára készített, francia nyelvű, bizalmas feljegyzésében — bár ezt a besorolást inkább szabadkőműves páholytagságuknak és főként a magyar szolgálati nyelvet sürgető Graeven-huszárezredben szolgáló tiszt-testvéreiknek köszönhették, hiszen az országgyűlés által kiküldött illetékes bizottságban, a „Tudományok eránt” („In Literariis”) munkálkodóban egyikük sem szerepelt.70 A vármegyei jegyzőkönyvek terjedő magyar nyelvhasználata újabb konfliktus forrása lett, amikor 1791. március 14-én királyi rendelet intézkedett a protokollumok kötelező beterjesztéséről, és a vármegyék egy része az 1790:XVI. te. értelmében, amely kizárta idegen nyelv használatát az ügyintézésből és amely a kormányszerveknél is csak átmeneti latin nyelvhasználatot engedélyezett,71 kizárólag magyar nyelvű jegyzőkönyveket volt hajlandó felterjeszteni.72 Pest közgyűlése 1792. február 8-án foglalkozott a főispáni helytartó által továbbított nádori igénnyel, és az alábbi döntés született: „...a Prothocol- lum tovább-is Annyai Magyar Nyelven vitettessen, mindazonáltal a’ jövő Diétáig Deákra fordíttasson.”73 Szily, akire ez ügyben nem csekély nyomás nehezedett, magának tulajdonította a kompromisszum dicsőségét.74 Amikor azonban az 1792. évi törvényeket, köztük a nyelvi VH tc.-t (benne: a Helytartótanács magyarul válaszoljon a neki így író törvényhatóságoknak), az 1792. november 16-i közgyűlésen kihirdették, a vármegye nemcsak a Helytartótanáccsal kizárólagosan magyar nyelven folytatandó levelezés mellett döntött, hanem egyidejűleg küldöttséget menesztett a nádor-főispánhoz is, a jegyzőkönyvek magyar nyelvű felterjesztésének ügyében, amely nem következett a törvény szövegéből. A deputáció sikerrel járt; november 19-én jelentették, hogy a nádor beleegyezett a kérésbe, 1793. január 1-jei hatállyal.75 Ezzel Pest vármegye a puszta jogalkalmazás területéről átlépett a jogértelmezésre — megteremtve azt a játékteret, amelyben a kultúra s ezen belül az irodalom pártolását szervezhette, az országgyűlések közötti időben is. 1793-ban, amikor Spielenberg Pál ügyvéd, lapszerkesztő beperelte Riethaller Mátyás budai cenzort, ám eltiltották a pertől, Pest tudomásul vette az ítéletet, de az ügyet az országgyűlés elé utalta, miután a cenzor sem függetlenítheti magát a törvényektől; 1794-ben hasonlóan járt el a szabad könyvbehozatalt korlátozó, illetve a nyomdaállítást királyi engedélyhez kötő rendeletekkel, mondván: „...a Typographiaknak, ’s Könyvek nyomtatásának, és áruitatásának el tiltása, vagy meg engedése a Törvénytevő hatalmat, nem pedig különösen a Királyt illetné...”76 A francia háborúk újoncállításával és hadi adójával elfoglalt, a kulturális törvényalkotással és az 1790. évi bizottságok munkálataival ezért ismételten elmaradó országgyűlések követutasításában először 1801-ben bukkant fel a színház70 Vö. SÁNDOR LIPÓT 1926, 149., 444., 446. A bizottságokra: MOGY 1791, 594-602. 71 A törvény: SZEKFÜ 1926, 229. 72 Az ezzel kapcsolatos problémákra és Sándor Lipót időnyerő taktikájára: SZEKFŰ 1926, 231-233. és 238-246. 73 PML, IV. 3-a/l. PPS Vm. Kgy. jkv., 154. k. 258/1792. 74 Gotthardihoz írt, 1792. febr. 12-i levelére 1. SÁNDOR LIPÓT 1926, 149. 15 PML, IV. 3-a/l. PPS Vm. Kgy. jkv. 2530. és 2542/1792. Maguk az iratok az 1802. évi követutasításhoz, előzményként csatolva: PML, IV. 3-c PPS Vm. Kgy. ir., 1. kútfő, 459/1802. A nádor mentegetőzése bátyjához, I. Ferenc királyhoz írt, 1792. nov. 17-i levelében: SÁNDOR LIPÓT 1926, 567. 76 Az idézett iratokat 1. PML IV. 3-a/l. PPS Vm. Kgy. jkv., a 459/1802. gyűjtőszámon, az 1802. évi követutasítás előzményeként! A Spielenberg-perről dokumentumokat közölt MÁLYUSZNÉ 1985, 264—267. 28
