Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
Ezt a megkövesedő hagyományt — mint annyi más hasonlót — Petőfi Sándor robbantotta szét, Visegrád táján c., 1845-ös versében. Petőfi a Salamon-motívumot teljesen elhagyta, és csak a másik két hagyományréteggel foglalkozott: A Petőfi-vers szövegét azért idéztük a Pesti Divatlap 1845. október 16-i számából, mert ez volt egyetlen teljes közlése. Versek 1844-1845 c. kötetéből (megjelent 1845. november 10-én) az első strófát kihagyta, az Összes Költemények (1847) szerkesztésekor pedig az egész verset mellőzte. Az újabb kutatások afelé hajlanak, hogy a Visegrád táján nem Pesten írt „szobavers”, hanem egy valóban megtörtént visegrádi kirándulás emléke, és keletkezését 1845. június 28. és július 5. közé tehetjük.124 Petőfi döntése az első versszak, a nemzeti király dicsőítésének elhagyása valóban magyarázatot igénylőén meglepő. A várromok iránt szenvedélyesen érdeklődő és útjain az ilyeneket mindig felkereső Petőfinél az ismerethiány mint indok eleve kiesik, hiszen már 1839-ben feljegyzéseket készített Vályi András említett lexikonából.125 Korábban esztétikai, kompozíciós okokkal indokolták a Mátyás-motívum elhagyását. Egyértelmű magyarázatot ma sem tudunk adni, bár inkább hajiunk arra a Mezősi-álláspontra, hogy ez már annak a Petőfinek villanása, aki 1847. február 23-i levelében a népi eposz lehetőségeit firtató Arany Jánosnak így nyilatkozott: „Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt, s egyik kutya, másik eb.”126 Arról sincsen szó, hogy a Mátyás király személye iránti irodalmi érdeklődés halványult volna el a reformkorban. A Hunyadi-témakör cselekményben, konfliktusokban gazdag mozzanatai ki is bővültek az uralkodó Mátyás belső konfliktusaival. Ezek azonban nem kötődtek egyetlen helyszínhez, mint ahogyan a Mátyás álruhás országjárásainak mondaanyagából merítő novella- és vígjáték-irodalom sem. A romantikus tájszimbólum kialakulása párhuzamosan haladt a magyar irodalom ízlésváltozásával. Balla Károly (1792-1873) 1818-tól 28 éven át volt Pest vármegye kapitánya, és ezt a funkciót látta el akkor is, amikor 1838-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. A visegrádi ekhó c. prózai regéje először folyóiratban, a Szépliteraturai Ajándék 1823. évi kötetében jelent meg, majd 1826-ban, a Hős regék A’ Magyar Előidőből c. gyűjteménye nyitódarabjaként127, ekkor már a Salamon’ Tornya címet viselte. Ráadásul a címlap-kép is ezt a várat ábrázolta, „Lénhárdt rajzfolta], és metzjette].” Az ajánlás a magyar történetírás akkor legnépszerűbb tagjá124 Mezősi Károly: Petőfi „Visegrád táján” c. verséhez: MEZŐSI 1968, 109-116. Keletkezéstörténeti megállapításait az új kritikai kiadásban pontosítottuk: PKrk 3. 515-517. 125 VPV. 153. 126 VPVn. 48. és MEZŐSI 1968, 111. A korábbi álláspontokat 1. FERENCZI 1894, 28-31. és REXA 1922, 34. 127 BALLA 1826, 3-88. Kéziratos lejegyzése szintén ismert, vö. STOLL 2002, 538. Ki mondja meg: Visegrád táján A déli napfény Nem a nagy Mátyás hősi szelleme? Ki mondja meg: Visegrád táján A bágyadt alkony Nem Zách Klárának megtört szelleme? Ki mondja meg: Visegrád táján A zordon éjfél Nem Zách Bódognak boszus szelleme? 287
