Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

A Bánk bán-történet hatása:

— szerelmi motiváció a bosszú indokolására,

— a királyné bűnrészességének kérdése.

A harmadik Visegrád-motívum, a Mátyás korabeli pompa, reneszánsz fényesség ismét építészeti emlékkel, a romjaiban is impozáns királyi palota maradványaival hitelesíthető. A két fénykor, a XIV. és a XV. századi közül érthetően ezért az utóbbi maradt meg az emlékezetben, míg az előzőt beárnyékolta a Zách-történet. A Mátyás-kor fénye teljesen elhalványította Visegrád végvár-periódusát, a hódoltság időszakát is.

Vizsgált időszakunk kezdetén, a XVIII. század végén a Visegrádhoz kötődő hármas motívum — itthon és külföldön egyaránt — nemcsak megőrződött, de rögzült is a történeti forrásokban. Ezek lettek azután a növekvő számban készülő szépirodalmi feldolgozások alapjai. A pozsonyi térképész-könyvkereskedő, Johann Matthias Kora- binsky Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn c. művében (Pozsony 1786) a három motívum már együtt olvasható, és ugyanígy tett a nyomán haladó Vályi András, a Magyar országnak leírása... III. kötetében (Buda 1799). Nemcsak a krónikás források kiadott köre bővült — Heinrich von Mügeln: Chronik der Hunnen, Kovachich Márton György Sammlung Kleiner, noch ungedruckten Stücke...c. kötetében (Buda 1805); Chronica Budense, kiadta Podhraczky József (Buda 1838) — hanem az oknyomozó történetírói iskola is kedvvel magyarázgatta, népszerűsítette a Zách-történetet, mint a főként Thuróczy és Dlugoss nyomán dolgozó Katona István a Historia critica Regum Hungáriáé stirpis mixtae I. kötetében (Buda 1787), vagy a korszak legnépszerűbb történetírója, a Máriabesnyőn alkotó Ignaz Aurel Fessler, aki a Die Geschichten der Ungern und ihrer Landsassen Ш. részében, a vegyes házi királyok első kötetének (Leipzig 1816) címlapjára is Zách Feliciánt metszette, amint éppen karddal támad a királyi családra.

Még egy szűkebbre szabott lexikoncímszó is elegendő teret nyújtott az értelmezésre: ,,A’ históriai kömyülállások, és az ő minden ész nélkül való tselekedete, inkább mutatnak egy neki keseredett Atyára, mintegy [!] koronára vágyakodó emberre.” (Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való Lexicon, Nagyvárad 1805. III. darab, 528-530. „Zaach, vagy Száh Felicián” címszó). A XVIII. század végére és a századfordulóra a magyar, német, latin nyelvű feldolgozásokban a Visegrád-tájszim- bólum a „hungarus” történelmi tudat fontos része lett.

A három motívum változatlanul meglelhető külföldön is, így Claude Louis Michel de Sacy Histoire général de Hongrie (Paris 1778) c. művének első kötetében: Salamon fogsága Visegrád neve nélkül olvasható ugyan; Zách merényletének lehetséges motívumai között Klára történetét is elmondta (Bonfini, Thuróczy, Dlugoss krónikái nyomán), és az itt, a Visegrád helynévhez fűzött jegyzetében a vár névetimológiáját, történetét szintén megadta, külön kiemelve — Oláh Miklós és Bél Mátyás alapján — a Mátyás uralkodása alatti fénykort.

A krónikás anyagnak az a hézagossága, amelyet a történetírás is szépirodalmias, már-már novellisztikus eszközökkel igyekezett motiválni, kétségtelenül felszabadító- an hatott a Zách-téma XIX. századi feldolgozóira, akik a sápadtabb Salamon- motívum és a kevéssé variálható reneszánsz pompa mellett inkább erre a vérbő, cselekményes hagyományrétegre építettek. Jól példázza az elmondottakat, hogy a Sala- mon-témából az ausztriai országismereti-históriai folyóiratokat sem a visegrádi király285