Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
ben jelentős szerepet játszottak a művészkompániák, elsősorban az írók és a színészek, énekesek. 1847 pünkösdjére datálható kétnapos kirándulásukat rögzítette Egres- sy Ákos, a nagy színész fia. Zsivora György, akinek öccse a Nemzeti Színház énekese volt, meghívta a társaságot birtokára (a mai XVI. kerületi Cziráky-kastély kertjébe). A kirándulók között volt a Nemzeti klasszikus gárdájából a Lendvay házaspár, az Egres- sy, a Fáncsy, a Szigligeti család, az idősödő Déryné, Laborfalvi Róza, az írók közül Petőfi Sándor és Czakó Zsigmond, az utóbbi szintén a színház tagja. A viseltes jelmezekben felvonuló társaság ezúttal önmaga szórakoztatására adott műsort; fürdéssel, főzéssel, céllövéssel, lakomázással múlatták az időt, és a szabadban éjszakáztak. Ennek emlékére komponálta Egressy Béni a Rákosi emlék c., zongorára írt és nyomtatásban is megjelentett dalát, amelyet Szentpétery Zsigmondnak, a kor leghíresebb apaszínészének ajánlott.103 A Rákos historikus jellegének profanizálását Petőfinél találjuk meg a leglátványosabb módon. A költő először pesti színházi statiszta korában járt — szöveggel igazolhatóan — itt, egyik epigrammáját ugyanis innen keltezte: „Rákos, 1839. ápr. 30.” A két disztichon (a hagyományos versforma történelmi érdemek megörökítésére) még semmi újat nem tartalmaz a romantika már elemzett felfogásához képest: Rákosnak szomorú mezején járván, magyar, hallod Fái között a szél mijj keseregve nyögel? Oh nem szél nyögel ott, ősid félisteni lelke Sír unokáinak elkorcsosodása fölött!104 A környékhez családi-rokoni kapcsolatokkal is kötődő Petőfi talán éppen erre a tartózkodásra utalt vissza, amikor 1847. május 13-i, II. úti levelében összefoglalta a „békés Rákos” jelképének általa vállalható hányadát (egyben idézőjelezve is a hagyományt), idekapcsolta „a cinkotai kántor” meséjét és a családi tradíciót: „Fél óra alatt a Rákoson jártunk, hol hajdan országgyűléseket tartottunk és királyokat választottunk. [Kiemelés az eredetiben. — K. F.] Eszembe jutott a vén Szilágyi Mihály és az ifjú Hunyadi Mátyás, kik ezelőtt négy száz esztendővel itt jártak, s a tizennégy pengő forint, mellyet ezelőtt nyolc évvel itt gyalogoltamban találtam, mikor statiszta voltam a pesti magyar színháznál. Oh Szilágyi, oh Hunyadi, oh tizennégy pengő forint... dicső emlékek! Mindjárt a Rákos mellett esik Cinkota, hol a híres kántor s egyik nagyapám szendereg az úrban. Egyiket sem ismerem, hanem azért béke hamvaikra.”105 A Rákos katonai funkciója is mintegy polgárosodott: 1844. augusztus 15-én itt tartották a „pesti polgári őrhad” zászlószentelését, gr. Károlyi Györgyné gr. Zichy Karolina zászlóanyaságával. Az alkalomra Garay János írt ódát.106 Ugyanő alkotta meg a 103 EGRESSY 1909, 38—47. A Rákosi emlék: OSZK Zeneműtár, Z VIII. Mus. pr. 1259. 104 PKrk 1. 11. 105 VP V. 46. A költő és a tájegység kapcsolatára I. ASZTALOS 1985, és JAKUS 1989. A „cinkotai kántor” történetére, amelyben Mátyás határjárásának emléke kapcsolódott össze egyetemes mesemotívumokkal, 1. VERSÉNYI 1902, 212-221., BINDER 1902, 226-235. 106 Az ünnepség leírása: Jelenkor 1844. aug. 18. Garay verse, a Szózat a pesti magyar polgári őrhadhoz... a Társalkodó 1844. aug. 18-i számában jelent meg. Az eseményre kétnyelvű, német-magyar emlékkönyvet is kiadtak, Weil Fülöp tollából. 280
