Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

mitizált Rákos immár békés-kulturális allegóriáját is, amikor a Kisfaludy Társaság megbízásából, Them Károly zenéjével alkalmi egyfelvonásost írt a Nemzeti Színház 1845. február 6-i Kisfaludy-emlékünnepére: „Történik Rákos mezején 1790; és 1830 [Kisfaludy Károly halálának éve] után.” A’ magyar színköltészet’ apotheozisa a hivatásos magyar színészet kezdetét ábrázolja, s nem a nemesi ellenállás csúcspontját, a korona hazahozatalát, az országgyűlés összehívását. Az oltár is csak az első, felületes rápillantásra hasonlít Dugonics emlékjelére az Etelkában. „Az előszinen, kissé olda- laslag, egy félig kész oltár emelkedik, egyes kövein a’ következő nevek látszanak: legalul Balassi Menyhért, oldalt tőle, szinte alul, de már kissé fölébb: Szegedi Lőrincz és Bornemisza. Ezek fölött Felvinczi, Comico- tragoedia, még fölebb: Iliéi, Faludi, Kunics, Kereskényi, Bessenyei.)”A régi magyar dráma alkotóit és alkotásait megörökítő állapotrajz után a IV. jelenetben az oltárból két névsor emelkedik ki: bal felől [Pálóczi] Horváth Ádám, Gombos Imre, Bolyai Farkas, Katona József, Boér Sándor, Kazinczy Ferenc és Csokonai [Vitéz] Mihály neve volt olvasható. Az allegorikus szereplőkkel lefolytatott cselekmény végén kantáta, görögtüz és hajnalfény fokozta a hatást. Az oltár „most már jóval nagyobb és szebb,” kövein pedig drámacímek jelentek meg: Toldi Miklós, Bátori Mária (Dugonics), Igazházi (Simái), Eskü (Gombos), Bánk bán (Katona), Stibor vajda, Iréné, Pártütők, Csalódások (Kisfaludy).107 A Rákosra lokalizálás szintén jelképes értelmű. Ám nem a vezérvármegye pártoló szerepének szólt, hanem vélhetően Pécel földesurának, gr. Ráday (IV.) Gedeonnak, a reformellenzék egyik vezér- egyéniségének tett gesztus, aki három héttel korábban vette át a Nemzeti Színház országos főigazgatójának országgyűlés ráruházta funkcióját. (Elismerve egyúttal a család többgenerációs érdemeit a magyar színművészet javára.)

Mivel a Rákosnak a várossal érintkező része a reformkorban is folyamatosan ellátott funkciót — az állatvásárok színtere volt —, teljességgel érthető, hogy a pesti liberális és radikális ellenzék a pozsonyi országgyűlés feliratnak megtámogatására (francia mintára) reformlakomát hirdetett meg a Rákos mezejére, s tette ezt 1848. március 19-re, a József-napi országos vásár időpontjára. A napi politika praktikumában így kapcsolódott össze a gazdasági szerep a jelképes hagyománnyal. Mint köztudott, a reformlakomát elsodorta a március 15-i pesti polgári forradalom. Álhíre azonban (Petőfi 40.000 paraszt élén áll a Rákoson) eljutott Pozsonyba és kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a diéta ellenszavazat nélkül döntsön a jobbágyfelszabadításról.108 A 40.000 egyébként nem mágikus vagy kitalált szám: történetírói forrás, Istvánffy Miklós tette ennyire Dózsa rákosi táborát.109 Ott szerepelt Eötvös József tézisregényében, a Magyarország 1514-ben c. műben is (1847).

1849 tavaszán a császári katonaság tábora volt a Rákoson, ahová április 10. körül a pesti lakosság, már nem törődve a Pestet is kiürítő csapatokkal, csatanézni és hon- védvámi járt ki, hogy azután az április 24-i bevonulást megelőző napon ugyanott már a magyar tábort keressék fel.110 Április 29-én az Aulich-hadtest Szekulits-dandárja

107 Megjelent a Kisfaludy Társaság 1843-1845-re kiadott évkönyvében: KisfTÉ II. 364-382.

108 Vö. VARGA 1970, 363-410.

к» istvÁNFFY 1758, V. 41.: „40.000 cruce signatorum intra mensem concurrerunt.” (A bécsi, 1758. évi kiadást használtuk.)

110 A számos emlékezés közül pl. BÁRTFAY 1969, II. 13., 16.; KENDI 1908,1. 26-28.

281