Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

meghangszerelte és kiadta „Négy igen kedves Magyar Népdal”-át Pesten, az előző évtizedek slágerei (Mariskám, Mariskám, eszem a szemedet...; Cserebogár, sárga cserebogár) és a frissebb tündérbohózati sikerszám (Hortobágyi pusztán fú a szél...) mellé negyediknek éppen a „Rákosdal” került."

Kisfaludy Károly egyébként az eredeti, történeti jelképet is használni akarta, amikor Trencséni Máté c., Csák Mátéról szóló, ám halála miatt töredékben maradt „históriai tragédiájában, a romantikus hősdráma e figyelemre méltó hazai kísérletében az I. felvonás 3. színét, a királyválasztó országgyűlést ide, a hagyományos-jelképes helyre tervezte: „Rákosi mező. Középen magas ülések.”99 100

A Rákos űj, polgári funkciói Pest gyors ütemű fejlődésével jelentek meg és a polgári életforma elterjedésével szilárdultak meg. Az irodalom, elsősorban bécsi minták nyomán, nemcsak rögvest ábrázolta ezeket az új mozzanatokat, témákat, hanem szinte eléjük is ment. Népszerűsítette például a biedermeier kor kirándulásokban megvalósuló, szelíd természetkultuszát. Amíg a budai oldalon a Gellérthegy (húsvéti búcsújával), a Svábhegy (a Normafával) és a távolabbi Auwinkelből magyarosodott Zugliget váltak közkedvelt kirándulóhellyé, a pesti polgár számára szűkebb körben a Városerdő, tágabb kitekintésben pedig a Rákos rendezettebb részei és a környékbeli falvak lettek a kedvelt kirándulási célpontok. (Az irodalom vonatkozó, népszerűsítő hatásáról részletesebben már a 2.1.3 alfejezetben írtunk.)

Széchenyi és a Károlyi grófok sporttémek használták a területet (Pest-Gödöllő 4 V2, 4 3/4 óra gyalog) 1828/29-ben — ez akkor még kivételesnek számított.101 A polgári társaslét idealkalmazott formái azonban a következő két évtizedben igencsak megszaporodtak: az 1836-tól rendszeresedő fóti szüretek és a péceli látogatások Szemere Pálnál már-már hagyományosnak számítottak (róluk más helyütt már szóltunk). De volt itt lóverseny is, az 1830. május végiről Berzsenyi Dániel írt epigrammát, nem tudva ellentállni a kísértésnek, hogy a Rákos historikumát antik példákkal kapcsolja össze:

Istenfiakként nyitva Olympiát,

Rákos’ szent mezején! Hallom a pályazajt ’S a’ szent pályazajban, Széchenyink dús Áldozatait, ’s kora könnyű győztét.

(Gróf Mailáth Jánoshoz [I.], 1830)

Az idők változását mutatja, hogy Széchenyinek — 1830. november 7-i levelének tanúsága szerint — nem tetszett a vers: „Én ezeket t. i. lovak tenyésztésit, versenyfutást stb. minden erővel le akarom vinni az egekből — mert nem ez igazi hazájok, igen kellemetlen istálló szagok végett.”102

A kirándulás már mint tipikus esemény szerepel Nagy Ignác Magyar titkok c. regényének III. kötetében (1845), „Rákosi gyűlés” fejezetcímmel. A szokás rögzítésé99 Zeneműv. Főisk. Kvt., RGy 5639. Z.

100 KISFALUDY 1893, IV. 349-363.

101 SZÉCHENYI 1978, 532., 538. (az 1828. jan. 10-iésaz 1829. dec. 19-i bejegyzés).

102 BERZSENYI 1979, 148., 150., 858.

279