Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés

rangját hátrahagyva és nevét demokratikusan írva lett a márciusi ifjak egyike, az 1848. évi forradalmi publicisztika munkása.

Fülöp Géza — teljesen indokoltan — az ún. középrendű olvasóközönség körében tárgyalja a voltaképpeni értelmiségi életforma felé közeledő hivatalnoknemesség művelődési és ezen belül olvasási szokásait.67 Ez a nemesi réteg a vármegyében gyakorolta közéleti jogait; kereteket, formákat teremtve ezáltal a magyar nyelvű irodalom és színház számára.

1.2. A NYELVKÉRDÉS

1.2.1. Latinról magyarra

A magyar nyelv államnyelvvé emelése 54 esztendős történetének első szakaszában a sérelmi politika részét képezte. A Pest vármegye 1790. május 27-i közgyűlésén követutasításként elfogadott, 107 pontos sérelmi listán az utolsó kettő vonatkozott az „irodalomra”: a mindenkori trónörökös tanuljon meg magyarul; a követeknek pedig azt írja elő a nyelvhasználat ügyében képviselendő irányelvként, hogy a vármegyék és a városok hivatalos nyelve újra a latin legyen (а П. József bevezette német helyett), míg a peres ügyekben az érintett felek dönthessenek a magyar nyelv esetleges használatáról. A vármegye olyan országgyűlési bizottság kiküldését is javasolta a közjog kézikönyvének megszerkesztésére, amelynek hatásköre kiterjedt volna az egyetemek és jogakadémiák közjogi téziseinek ellenőrzésére.68 (Itt indult meg az .a folyamat, amely a közigazgatás szaknyelvének egységesítéséhez, korszerűsítéséhez és a végső fokon megmagyarosításához is vezetett, és amelyet a „tiszti szótár” kérdéseként külön alfejezetben tárgyalunk majd.)

A vármegye álláspontja az országgyűlés hatására változott meg. A rendek 1790. június 11 -i vitája és határozata a diéta nyelvhasználatáról szólt ugyan, de volt egy általánosabb félmondata is („sőt ezután a közdolgok folytatása is, minden tisztségek előtt magyar nyelven szabad légyen”), amelyet a koronázási hitlevél július 16-i szövegtervezete szintén átvett, és a király 1790. szeptember 21-i válaszleiratában elfogadott („Szabadságukban áll a hatóságoknak saját körükben a magyar nyelvet használni az ügyben...”).69 Ennek folyományaként vezette 1791. január 1-jétől Pest vármegye közgyűlése (is) magyarul jegyzőkönyveit. Szily József alispán, Pest első követe a magyar nyelv és a nemzeti viselet tábora oszlopos tagjának számított; Franz Gotthardi, a volt pesti rendőrfőnök pedig egyenesen „finom és titkos lázító”-nak („ein feiner und geheimer Sünder”) nevezte őt. Hasonlóképpen: Lipót király mind őt, mind Laczko67 FÜLÖP 1978, 178-195.

68 MARCZAL1 1907, 1. 177-204. A latin nyelv visszaállítását emeli ki a követutasításból Szekfű is (SZEKFÜ 1926,33.)

69 A dokumentumok: SZEKFŰ 1926, 213-224. L. még MARCZAL1 1907, I. 362-364., II. 25., 317.

27