Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
A szerző másutt megmagyarázta az aláhúzott szót, de csak szófejtéssel szolgált (cinkos = „mesterséges csaló”), értelmezéssel nem, holott nyilvánvalóan a kiáltvány magyar szövegezőjére gondolt.90 A katonai funkció a napóleoni háborúk után is megmaradt. 1820 őszén egy gyakorlaton Széchenyi István kapitány szintén megfordult itt; évről évre ismétlődtek a tüzérségi lőgyakorlatok, s hogy az „Ágyúzó Seregbéli Katonaság” és a környező községek, elsősorban Rákoskeresztúr lakosságának kapcsolata a mezei munkák idején nem volt felhőtlen, arról a Pest vármegyei közgyűlés ismételt napirendjei tanúskodnak az 1820-as években.91 A térségben folyó mezőgazdasági munka persze nem költői tárgy, sőt, kimondottan prózainak, stílustalannak tűnt, a sivár jelen jelének a „szent hely” mítoszához képest. Ezért a valós kép először rosszalló hangsúlyokkal jelentkezik. Révai Miklós egy 1768-ban írott latin elégiájában (megjelent 1792-ben) Pest-Buda és az antik Róma párhuzamba állított hanyatlását így szemléltette: „Olim tibi tellurem incultus prescin- det arator...” („Egykoron itt szántóföldet hasít a tudatlan földműves...”) Talán konkrét tájélmény is ihlette Kölcsey hasonló mondatát a Nemzeti hagyományok c. alapvető tanulmányában (1826): „íme Rákosnak szent mezején egy magányos embernek ökrei szántanak...”92 A részmotívumot a romantikában Kisfaludy Károlynak sikerült az eddigi jelképbe beépítenie, a Rákosi szántó a török alatt c. dalban, amely az 1829. évi Aurorában jelent meg, több más „népdaláéval együtt. A nyolc, egyenként négysoros versszakban a költő egy paraszt monológját használja vershelyzetnek, egyfajta „munkadalt” írt páros rímű ősi nyolcasokban. Ebbe a kitűnően megválasztott keretbe egyaránt belefért a múlt-jelen szembeállítás (újdonság: az apa-fiú viszonyítás), a „véres Rákos” temetőjelképe (a 6-7. strófában), Mátyás király határjárásának még a XVIII. század elején is élt emléke (2. versszak);93 ál-naiv paraszti szemlélet adott alkalmat a történelmi kettős funkció, az országgyűlések és a táborozások nemesi világának felidézésére, a „Mondják...” fordulattal (3. strófa); erre építve a nép nemzetfenntartó szerepéről is szó eshet, már a „társalkodás”, azaz a társadalmi osztályok közelítésének romantikus szemléletével (4. versszak); de nem hiányozhat a nemzeti egyetértés minimumának, a nemzeti nyelvnek megjelenítése sem, az idegenes Pest-Buda és a magyar falu mindig hálás és sikeres, bár ekkor már némileg egyszerűsítő szembeállításával (5. versszak). Kisfaludy Károlynak több „népdal”-ra (a fogalom, mint említettük, ekkor még „népszerű dal”-t jelent!) folklorizálódott a reformkorban — közéjük tartozott a Rákosi szántó... is, „Miről apám nagy búsan szólt...” kezdősorával.94 Népszerűségét nagymértékben a vándorszínészetnek köszönhette. 90 ÖÉ 1953, 756. 91 SZÉCHENYI 1978, 177-178. A tárgy először: PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 2207/1820. jún. 8-i kgy. 92 Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok (1826). In: KFÖM 1960,1. 508. 93 Erre 1. BELITZKY 1936, 125-126.' 94 A vers megtalálható a Pataki-dallamtárban (1817-1848), a Horovicz Fülöp-dalgyüjteményben (1837), a kolozsvári Dálnoki-énekeskönyvben (1839) és egy, szintén 1839-re datált énekeskönyvben, az 1828-tól vezetett komáromi dalgyűjteményben, vö. STOLL 2002, 323., 390., 394., 540-541. Hozzátehetjük saját adatunkat: PIM Kt. V-an. V 4515. 51. f. г-v., Rákos címen. 277
