Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
elhelyezése motiválta őket), ám az eseményt megörökítő három emlékiratíró közül a német birodalmi származású és német anyanyelvű Bocatius János a hagyományt is rögzíti, „olvasmányaimból ugyanis, meg hallomásból is már régen tudtam, hogy a törökök elfoglalt Pesttől nem messze elterülő síkságot nevezik Rákos mezejének, ahol egykor a hatalma teljében lévő Magyarország, amint Caesar is írja a gallok szokásáról, fegyveres gyűléseket szokott tartani, akár királyt akartak választani, akár az ország ellensége ellen indítandó háborúról akartak tárgyalni.” Homonnai Drugeth Bálint nem utal a régi dicsőségre, őt inkább Török Bálint foglyul ejtésének frissebb példája aggasztja (Bocskai is tartott effélétől, az indulás előtt mondott beszédének tanúsága szerint), a prédikátor Alvinczi Pétert meg a corvinák érdekelnék Budán.73 Rákóczi Ferenc 1705. július l-jén, Ócsárol hívta meg a rendeket Rákosra, ország- gyűlésre, augusztus 12-én azonban — a vöröskői csata után és mivel Pest császári kézen maradt — Szécsénybe tette át a helyszínt.74 A Rákos-jelképet az ország határain túl is ismerték. Számon tartották persze mindenekelőtt Bécsben. Alekszandr Ivanovics Turgenyev orosz történész és diplomata 1804. augusztus 10-i levelében arról tudósít, „hogy a király országgyűlést hirdet, melyet itt, Budán fognak megtartani, nem pedig a rákosi mezőkön, ahol valaha a magyar országgyűléseket [...] lezajlottak. Ez a hely nyilván felidézné a régi aranyidők emlékét, és itt nem volna olyan könnyű meghajlítani akaratukat, mint a királyi dísztermekben.”75 Es a XX. jelű besúgó sem tudott ijesztőbb perspektívát felvázolni a bécsi rendőrminisztérium számára A tatárok Magyarországban c., Kisfaludy Károly írta vitézi játék 1819. május 3-i pesti előadása nyomán kirobbant nézőtéri, hazafias tüntetésről, mint ezt: „A mi német színházunk a jövőben gyűlőhelye lesz a régi magyar felbujtóknak, mint hajdanta a megyei gyűléseknek a Rákos mezején.”76 Noha európai adataink természetszerűen fölöttébb szórványosak (és később bővítendők), említsük meg a német utazót, August Ellrichet, aki egyszerre írt hazánkról országleírást és nemzetkarakterológiát, így érthetően fogékonynak bizonyult a jelképek iránt. O, ha keresztes hadjáratot kívánna szervezni Magyarországon, a hegedűmuzsika iránt annyira érdeklődő magyarokat Paganini játékával toborozná a „Rago- czi-Feld”-re. Ellrich persze nem ismerhette a fejedelem imént említett, 1705. évi szándékát, de számára összekapcsolódott a kuruc függetlenségi hagyomány a Rákos mezejével, sőt a „keresztes hadjáratinak e szövegösszefüggésében szokatlan, mert anakronisztikus említése mintha amellett bizonyítana, hogy a német szerző ismerte a ’kuruc — keresztes’ szószármaztatást. Tény viszont, hogy Ellrich megadta (jegyzetben, a lap alján) a földrajzi hely magyarázatát is: „Das Ragoczi-Feld ist eine weite Ebene unfern von Pesth. In den frühesten Zeiten wurden da die Reichstage gehalten und Ungarns Könige erschienen persönlich.” Vagy említhetjük Teleki Lászlótól, Irányi Dánieltől és az emigráció más tagjaitól tájékozódó francia történészt, Charles Louis Chassint, aki La Hongrie, son génié et sa 73 BOCSKAI 1988, az idézet: uo. 64. A törökkori Rákos életére 1. BEL1TZKY 1936, 114-148. A jelenet romantikus átdolgozását 1. Pongrácz Lajos: Versek. Pest 1846. 81-83. 74 Vö. VÁRKONYI 1978, 10-12. 75 TARDY 1979, 223. Az 1802. és 1807. évi országgyűlés kapcsán is felmerült helyvitára 1. WERTHEIMER 1890,1. 193. és WERTHEIMER 1896, 296-297. 76 LÁBÁN 1917, 171. 271
