Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből

gyes érzelmeit Császár Elemér igen pontosan megfogalmazta: „...csodálta, noha elfogult volt a hagyományos verstechnika iránt, sőt mi több, irigyelte Orczytól. Át is dolgozta: elfinomította és elrontotta.”43

Az 1810-ben készített, rímtelen jambusokba történt átírás valóban nem használt a szövegnek: Orczy 56 sora Kazinczy első változatában 85 sorra bővült, és később is csak 77 sorra szűkült. Az új cím (A bugaczi csárdához) szintén szemléletesen példázza a klasszicista kívülállás hűvös, csak szakmai kihívást jelentő attitűdjét. Kazinczy szemlátomást már az első strófa profanizáló-lerántó metaforáitól elborzadt; kísérlete azonban, hogy a leírások nyersességét új szókincsréteg bevonásával enyhítse, illetve, hogy a paloták világát ilyen módon is jellemezze, csak mesterkeltté tette munkáját. Az idézett két versszak például így fest Kazinczy átköltésében:

Csikós ’s gulyás nép clubbja, rossz vityilló!

Körüldünnyögve a’ szúnyogok ’s legyek

Legiójitól, ’s a’ békák ezredétől!

Templommagasságú márványflak,

Trümeauk, parquéták, kristály lüszterek,

Carrarai urnák, porcellán pagódok...

Nem sikerült a verszárás erőteljesebbre hangszerelése sem; a helyi, hitelesítő mozzanatok puszta díszítőelemként értelmezése és sablonként ide-oda rakosgatása — az átdolgozói szándékkal ellentétben — éppenséggel lefokozó hatású:

...Kemenczéd

Süssön még jobb czipót, mint Kecskemét ád!

Pinczédbe folyjon Kőrösnek bora!44

Orczy versénél elidőznünk azért is szükséges, mert töretlen népszerűsége képviselte az Alföld-szabadság gondolatot akkor is, amikor (a XVIII. század végén és a XIX. század első harmadában) az irodalom érdeklődése a szentimentalizmus, majd a romantika korában a „románcos táj”, a természetben való feloldódás változatosabb érzelemkivetítését biztosító hegyes-völgyes-sziklás vidékek felé fordult.45

(A századforduló leghíresebb és legkedveltebb szerelmi dalciklusát, Kisfaludy Sándortól A kesergő szerelmet 1801-ben egy olyan címkép ékítette, amelyen sziklás völgyben, a vízesésen már túljutott patak partján félkönyéken támaszkodó, merengő ifjút látunk egy ősfa tövében heverni. Romantikus tájjá így a Felvidék és Erdély vált a magyar glóbuszon.)

43 KazLev IX. 391.; CSÁSZÁR 1916, 434. Hasonló megállapítása: KazLev Vili. 93. (a Döbrentei Gábornak írott, 1810. szept. 19-i levélben).

44 Orczy versét és Kazinczy átköltését együtt közölte Toldy Ferenc (TOLDY 1828, I. 150-154.) A Kazinczy- idézeteket a Kis Jánosnak küldött, 1810. szept. 24-i levél versmellékletéből, betűhíven közöljük: KazLev Vili. 97-99. Itt a cím még ORCZY A’ BUGACZI CSÁRDÁRA, volt; Toldynál A' Bugaczi csárdára.

45 SÁRKÁNY 1935, 26-45.; VÖRÖS 1991, 64.

263