Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.1. Pest megye "irodalmi benépesítése"

vekkel ruházta fel, amelyeket a szülőváros történetéhez olvasott forrásokból és a pesti egyetemi évek során megtartó erőnek bizonyult szájhagyományból merített. Az alapélmény, az indíttatás azonban bizonyosan korábbi: „Még gyermekkoromban [...] sokszor sóhajtva állottam meg eggyik vagy másik puszta-templom mellett...”20 A három legfontosabb névadást — Dugonics módszere szerint, de már valós történetírói — jegyzet is magyarázza. A főhősnek, Alpári Farkasnak (a német eredetiben: Wolf von Wolfsanger) nevet adó Alpár váráról megtudjuk: „A közbeszéd szerint Árpád építette, hajdan erős vár volt, most falu, a váci püspökség birtokában, mint falusi jószág.” (Emlékszünk: Dugonicsnál Zalán vára.) Szintén birtokáról kapta nevét Szellőrinci Lóránt — a német eredetiben: Adolf von Dachsburg —, akinek családnevét ráadásul Katona abban a formában írta, ahogyan Kecskeméten ejtették. Az ő faluja: „Ez előtt csinos helység, most csak omladozott puszta templom van a helyen; de az erdeje most is megvagyon.” А П. felvonás 2. jelenetében a borissza Alpári Farkas „méthi” bort hozat, amihez az író jegyzetben még hozzáfűzte: „A közbeszéd szerint azon a helyen, ahol most Kecskemét fekszik, régente két falu volt...”, ti. Kecske és Mét, s a kettő egyesüléséből jött létre a város. (Amint ezt már Dugonics is feljegyezte.)

A többi magyarított szereplő neve is földrajzi nevekből származik: a címszereplő Monostori Veronka apja, az elszegényedett nemes, Monostori István tokaji lakos ugyan, de Felsőmonostor Kecskeméthez tartozó puszta volt. A Pákái Mihály név Kecskemét és Kiskunfélegyháza közötti Páka-pusztára vezethető vissza. (A pákái vendégfogadó ábrándos történetére a Jolánka kapcsán utaltunk.) Orgoványi Balázs szintén egy pusztáról vette eredetét. Galgóci Péter ugyan nem a vármegyéből vagy a Kiskunságból kapta nevét, de ő is analógiás alapon: feltehetően nem a Nyitra vármegyei mezővárosról, hanem a Sajó-völgyi Galgócról, amelynek határában híres huszita rablóvár állt.

A vitézi játék díszletutasításai — noha a magyar vándortársulatok szokott lovagdrámai típusdíszlet-igényei és gyakorlata szerint íródtak a színész-drámaíró Katona tollán — hasonló képet mutatnak. A III. felvonás 12-15. jelenete: „Szabad hely. Hátulról látszik Alpár várának északi része a nagy kapuval és a Tiszának egyik részével.” A IV. felvonás 15-16. és az V. felvonás 1-5. jelenete „A szikrai erdő”-ben játszódik. Id. Katona József 1812. április 10-i leveléből ismerjük: „A Szikrában tűzre való éger szálfákat vettem...” A levelet kiadó Miletz János magyarázata szerint: „Szikra, kecskeméti puszta a Tisza mellett, Alpártól nem messze. Saharához hasonló homok vidék, a híres szikrai csárdával és a homokba ültetett, jól tenyésző nyárfaerdővel.”21 Az V. felvonás (és persze az egész dráma) zárójelenetei, a 6-9. nyíltszíni csatával zajlanak, az oldalkulisszákon „Alpár falai a Tiszával” látszanak.

Noha — mint említettük — Katona József három év alatt meghaladta a dramatizá- lás-magyarításnak ezt a szintjét, még a Bánk bán második, végleges kidolgozása is (1819) megőrzött valamennyit a megtett írói út e korábbi szakaszának sajátosságaiból. Témánk szempontjából figyelmünket a dráma „Szabados Kecskemét Mező Városa’ nemes Fő-Bírája’, és Tanácsához” címzett ajánlására érdemes fordítanunk. Amíg korábban Pesten a szülőföld és a gyermekkor megtartó ereje érvényesült, addig 182020 KATONA 1834, Elő-Beszéd.

21 MILETZ 1886, 52.

254