Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.1. Pest megye "irodalmi benépesítése"

lőtt.” A helynevek két csoportja (a Szeged-Pest közöttiek és a Pest környékiek) ezúttal is jól megfigyelhető. Ismerős a Partiskom=Kecskemét névmagyarázat sokadszori megismétlése; Visegrád szerepeltetése, amely most már a vazallus Elemír királynak, Szvatopluk unokájának a vára, az átellenben fekvő Nagymaros pedig az ő mulatókastélya. Ezekkel Dugonics egyébként is bőkezűen bánik: ilyet telepít Örkényre (Taksony leányának nevéről, erdejét is említve) és Tökölre (a történet szerint Cserei apjáé volt). A táj kétségkívül „fejlődött”: a Csepel-sziget északi csúcsán immár város áll, a pannonok bálványimádó kápolnája Zsámbékra kerül, Kelenföld lovagi tornák színhelye, a Támokvölgy kastélya pedig vendégfogadó gyanánt szolgál a X. századi magyaroknak.

Bármennyire is fiktív, sőt hamisított a magyarítások alkotta történelem- és tájábrázolás,15 Dugonics önkörében való következetességét el kell ismernünk. Jó példa erre a Zadig IX. fejezetéből megőrzött „két óra” motívuma, amely Cserei egy bölcs ítéletéhez kötődve jött át magyarításába is. A német telepes és a szerecsen [= szaracén] kereskedő pere nála is a 2x1 órai távolság kitűzésével kezdődött: „Szántogatta egy pesti teuton embör maga szántóföldgyét, mely egy óra járóföldre feküdt a pesti kastélytól egy kis högynek alatta.” A hozzáfűzött jegyzetből kitűnik, hogy Kőbányáról van szó: „Ezt a kis högyet mostan Kővágónak mondgyák a magyarok, a németek Steinbruchnak.”16

3.1.3. Katona József (1791-1830)

A kecskeméti takácsmester fia a vonzás-taszítás kettős szorításában dolgozott: mind drámaíróként, mind szülővárosa történetírójaként fokozatosan távolodott a magyarítás gyakorlatától és Dugonics történelemszemléletétől, ám ennek nyomai — mint látni fogjuk — még a Bánk bánban is kimutathatók. Mostani példánk Kecskemét- történetéből való: egyik jegyzetében már kikelt a Balambér=Bal-ember típusú szómagyarázatok17 és a mögöttük rejlő történetszemlélet ellen, ám a Partiscum~Partiskom= Kecskemét elfogadott azonosítás forrásai között még a Jolánkát is hivatkozta...18

A Monostori Veronka, vagy a harc két ellenkező igaz ügyért c. öt felvonásos „nemzeti vitézi „szomorújáték” (1812) a fordítástól az eredeti drámáig vivő, egyébként három rövid esztendő alatt (1811-1814) megjárt alkotói útnak még az elején mutatja nemzeti drámánk íróját. A forrásul szolgáló lovagregény Veit Weber Tugendspiegel c. munkája volt,19 így a magyar középkorba helyezett dráma egyszerre drama- tizálás és magyarítás, amelyből — Waldapfel József szavával — „nem hiányzik a Dugonics-szerü nyers lokál-patriotizmus sem.” Kölcsönzött alakjait Katona olyan ne5 „...első dadogásai ezek a couleur locale-пак s figyelmet is majdnem egyedül ebből a szempontból érdemelnek.” HORVÁTH 1927, 560. A Dugonicsnál gyakori „mulatókerf’-motívum értelmezésére 1. VÖRÖS 1991, 86-88. (Példáinkat egyébként nem említi.)

16 DUGONICS 1808, 87.

17 Jelenlegi ismereteink szerint először Adányi András jezsuita írónál 1742-ben, vö. SZÖRÉNYI 1993a, 115. Katona Dugonicstól vette: szerepel az Etelka ban (DUGONICS 1805, I/ 2. jegyzetben) és a Szittyiai történetekben is (DUGONICS 1806-1808, 1. 105.), márpedig az előbbi ott áll Katona olvasmánylistáján; vö. MILETZ 1886, 59.

18 KATONA 1834, 68-69. jegyzetben és 1.

19 A forrással való egybevetés Waldapfel Józsefnél: WALDAPFEL 1931, 38-52., 166-178.

253