Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája
Már korábban, 1795-ben a sárospataki kollégium vásárolta meg két árverésen Beleznay Sámuel kb. 2500 kötetes könyvtárát.56 1820-ban, az említett alkalommal ott járó Széchenyi István Pilisen még szintén bukkant könyvekre. (Beleznayt, aki igazi feudális kényúr volt, nemeseket is megbotoztató, parasztlegényt agyonlövő, asszonyokat korbácsoltató, saját fia lőtte agyon 1818-ban). Széchenyi naplóbejegyzése magyarul: „A kihalt (...) házban (...) kicsiny könyvtárat találtam, a legnagyobb rendetlenségben. A legtöbb könyv erkölcsi vagy vallási. Ebben a házban! Nagyon sok az imakönyv, melyeket nagyon sokat használtak.”57 A nemes gróf nem tudhatta, hogy Beleznay Sámuel nagybátyja, Beleznay Miklós a XVIII. században a reformátusok világi főkurátora volt. Nemzeti tulajdonba került az 1801-től Pest megyében is birtokos és ezért „vadasi” előnevet használt Jankovich Miklós gyűjteménye, amelynek eladása 1822 óta forgott szőnyegen. Megvételében a Magyar Nemzeti Múzeum számára oroszlánrészt vállalt Pest vármegye, amelynek Jankovich a gyűjteményi katalógust is ajánlotta (1830). Az 1836-ban lezajlott vételt az országgyűlés szentesítette.58 A gyűjtemények sorsának változatai az idők változását példázzák: a barokk gyűjtőszenvedély és magán-mecenatúra gyakorlatát a testületi pártolás váltotta fel. 1.1.4. A vármegye középnemesi vezetése A Pest megyei arisztokrácia nem törekedett helyi politikai vezető szerepre. Igaz, lehetőségei is behatároltak voltak: a főispán itt a mindenkori nádor (1795-1847: József főherceg, 1847-48: István főherceg); az elérhető legmagasabb funkció a főispáni helytartó (a megyebeliek közül br. Prónay Albert 1837 és 1846 között, Földváry Gábor 1846-tól vállalta, 1848-ban gr. Károlyi István viselte); a megyében rezideáló egyházi főméltóságok (a kalocsai érsek és a váci püspök) kinevezéséhez pedig semmi köze nem volt a megye politikai nyilvánosságának.59 A vármegye vezetése így azoknak — az arisztokráciával és egymással sokszorosan összeházasodott — középnemesi családoknak a kezében volt és maradt, akiknek zöme szintén régi, Mohács előtti vagy XVI. századi birtokjogra hivatkozhatott, mint a Szemerék, a Fáyak, a Földváryak, a Dubraviczkyak, a Wattayak.60 Közöttük olyanok is akadtak, akiknek számára a vármegyei feladatvállalás az utolsó lehetőség volt. A családfáját a Hont-Pázmán nemzetségig visszavezető Rákóczy Gábor a XVIII. század végén zsidói (= vácegresi) maradványbirtokán gazdálkodva, már csak jobbágysorban élt, szalmakunyhóban lakott — leszármazója, Rákóczy János a vármegye aljegyzője lett a reformkorban, a forradalom és a szabadságharc alatt rokonának, Kossuth Lajos56 BARCZA 1966. 57 Németül SZÉCHENYI 1926, II. 71. Az idézet helye magyarul: SZÉCHENYI 1978, 176. Tartozunk az igazságnak, hogy gr. Beleznay Sámuel ugyanakkor (a Ludovicaeumtól és a Duna-Tisza-csatomától a pesti vár- megyeházán és a váci siketnéma intézeten át a magyar színészetig) egész sor gazdasági és kulturális célra adományozott jelentős összegeket. A XIX. század első felének egyik legismertebb bűnügyét Széchenyi is ösz- szefoglalta naplójában, németül: SZÉCHENYI 1926, II. 68-71., magyarul: SZÉCHENYI 1978, 174-176. 58 BERLÁSZ 1985, 26-59. A gyűjtemények háttérrajzát 1. BÉNYEI 1985. 59 GALGÓCZY 1876-1877,1. 45-46. 60 MARKAI 1958, 129-130.; DÜMMERTH 1974, 381-391. 24
