Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája

nak titkára, a trónfosztás után a belügyminisztérium tanácsosa, a Duna-Tisza közének kormánybiztosa. Mindezért 1851-ben, távollétében halálra ítélték (bujdosása idején őt rejtegette Nógrád megyei birtokán Madách Imre, aki ezért börtönbüntetést szenvedett); 1861-ben ismét Pest vármegye főjegyzője. Nyáry Pál a családnak nem báróivá emelkedett ágából származott, hanem a lesüllyedőben lévőből: öt testvérével özvegyen maradt édesanyja nevelte, taníttatását sógorai fizették, és az 1820-as évek végén mindössze 90 holdnyi birtok fölött rendelkezhetett: Nyáregyházán 50, Nagykőrös határában 40 holdja volt. A vármegye szolgálatát, felemelkedésének egyetlen útját, tiszteletbeli alügyészként kezdte, öt éven át jövedelem nélkül. így indult országos jelentőségű politikai-közéleti pályája, amelynek ezúttal csak főbb megyei adatait idézzük: 1836-ban főjegyző, 1845-ben másodalispán, 1848/1849-ben és 1861-ben első alispán és országgyűlési képviselő.61

Pest megyére is érvényesek Varga János megállapításai, amelyeket a nyelvkérdés szerepéről tett a reformkori Magyarországon.62 A magyar nyelv ügye, a nemzethez tartozás legfőbb kritériuma olyanokat is hosszabb időn át egy táborban tartott, akiknek a társadalmi jövőről igencsak eltérő képzetei voltak, ugyanakkor — mint több esetben látni fogjuk — kísérleti terepe lehetett az érdekegyesítés programjának. Ezt mutatják az országos és a megyei ellenpróbák is. Mert igaz ugyan, hogy a magyar nyelv államnyelvi jogainak becikkelyezése csak az 1844:11. tc.-kel fejeződött be, de 1836 óta egyre nyilvánvalóbban léptek a nyelvkérdés helyére a polgárosodás törvényi szabályozásának kérdései, s ez megosztotta a sérelmi politizálásban gyakorlott megyei politikusokat.

A Dubraviczky család 1522 óta volt birtokos a megyében. A família legnevesebb reformkori tagja, Dubraviczky Simon 1813-ban esküdtként kezdte megyei pályáját; párhuzamosan azzal, hogy kiváltotta az apja által elzálogosított tápiószelei birtokot, ahol gazdálkodni kezdett. A Kecskeméti járás alszolgabírája (1818) 1825-ben már helyettes főszolgabíró, 1829-ben másodalispán, 1832 és 1845 között első alispán, aki három diétán (1830, 1832-1836, 1839-1840) volt a megye követe. Kölcsey Ferenc 1833-ban a reformellenzék egyik oszlopának minősítette: „...értelmes, jó kedvű, és ritka egyenességü férfiú; ki a maga nehéz állásában, mint a nádor megyéjének alispánya és követe, s mint az oppositio egyik nevezetes tagja, már két országgyűlésen [1833-ig] közbizodalomra érdemesült.”63 Az ő esetében a belső konfliktusok kialakulása szinte napnyi pontossággal dokumentálható. 1836. július 4-én, Pest vármegye törvényhirdető közgyűlésén gr. Ráday Gedeon és Fáy András (a megye második követe) amellett foglalt állást, hogy Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításait Pest vármegye fizesse elő. A kitörő vitát Dubraviczky elnökölte alispánként, aki — ugyanebben a minőségben — május 31-én vette át a nádori utasítást a Törvényhatósági Tudósítások terjesztésének megtiltásáról. Most korrektül abban foglalta össze a vitát, hogy „diplomaticus polczra” a lap nem emelhető, de megerősítette és rögzítette a közgyűlés többségi véleményét, az elvi támogatást és a terjesztés eltiltásának mint a polgári szabadságjogok megsértésének, elutasítását. (A Törvényhatósági Tudósításo61 DÜMMERTH 1974, 391. és NYÁREGYHÁZI 1871.

62 VARGA 1961, 285-299.

63 KÖLCSEY 2000, 152. és 311-312. A családra 1. BENKÓ 1912. Dubraviczky Simonra: BENKÓ 1914, 95- 102.; GÓCSÁNÉ 1995.

25