Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje
újabb népdal-tipológia az 1. mellett a 26. versszakot szintén önállóan tárgyalja, mint „mű-népies mulatódal”-t, a sirató dallamtípusának szélső változataként: „Mikor látok fergeteg idejét...”307 Hozzátehetjük: a lista bizonyára még ma sem teljes, hiszen — például — a 29. versszak („Ha megunom magamat pusztába...”) csekély szövegmódosítással már a Szökött katona c. népszínmű (1843) előadásaiban elhangzott, a sira- lomház-jelenetben. Természetesen Mátyási verse sem volt előzmények híján: Mészöly Gedeon már 1943-ban kimutatta, hogy a hajdani debreceni diáknak közvetlen mintája az XVIII. századvégi kollégiumi juhásznóta lehetett.308 Petőfinél nem kevesebb, mint hét műben mutatható ki a Gulyásnóta hatása: Hírős város az aafőldön Kecskemét (1844), Pusztán születtem (1844), a János vitéz viharleírása (1844), Gyere lovam (1844), Paripámnak az ő színe fakó (1845), Alku (1845), Meleg dél van (1847). A Pusztán születtem azután visszakerült mintája, a Gulyásnóta folklorizálódott változataiba, az Alku pedig, amely önálló népdaltípussal tartott rokonságot, nemcsak gyorsan terjedt, de egyúttal kontaminálódott is: részben Petőfi saját verseivel, például a már 1845 tavaszán országszerte énekelt Megy a juhász szamáron... (1844) cíművel. A Népdalok és mondák köteteiben azután a két szál találkozott: az I. kötetben Mátyási verse 23+3 strófával szerepelt, a II. kötetbe pedig már az Alku is bekerült, szerző nélkül, kezdősorával: „Juhászlegény, szegény juhász/egény... 2. A városi folklór kérdéséről. 1845 vége felé Erdélyi János Vácról kapott érdekes tartalmú küldeményt a Kisfaludy Társaság népdalgyűjtése keretében. A beküldés tényét, a Népdalok és mondák I. kötetének előszavában így rögzítette: „29. Gyurinka Antal Váczról több népdalt s köszöntő verseket mester legényektől.” Mivel a beküldött kézirat is fennmaradt, 309 megállapítható, hogy Erdélyi szó szerint vette át a füzet címét. A mesterlegényektől lejegyzett „népdalok” nem különböznek lényegesen a többi váci gyűjtéstől, Erdélyi is a szokott módon dolgozta fel, ki-kiemelve ismeretlennek talált strófákat az összesen 236 soros anyagból. Egy helyütt odajegyezte a lapszegélyre: „ez a két vers uj.” Más a helyzet a „köszöntő versek”-kel, ezeket kivétel nélkül piros -+-tel jelölte és a Népdalok és mondák I. kötetében 176-179. tételszám alatt hiánytalanul meg is jelentette őket. Ez a városi, céhes folklór-gyűjtés egy 18 versszakra terjedő, egyenként négysoros lakodalmi köszöntővel indult, majd folytatódott az „étkek köszöntésé”-vel (leveshez, tehénhúshoz, tormához, káposztához, édes és savanyú becsinálthoz, kásához, malacpecsenyéhez, réteshez stb.), összesen 112 sor terjedelemben. Ha ezt egybevetjük a 2.2.2. alfejezetben már említett, feltehetően kecskeméti kántorkönyvvel, a Pántzél János-énekeskönyvvel, lényeges eltérést még itt sem találunk. Gyurinka azonban egy teljes céhes szertartásrendet is felgyűjtött. Ezekből meg is jelent „A Czéhtől Atya-Mestert kérő vers” (20 sor), „Az Atya-Mestert megköszöntő vers” (16 sor), „A ládát kikérő vers az Atya-Mestertől” (24 sor). A beküldő megajánlotta még a következőket: „1. Mikor a ládát kiadja az Atyamester 2. Mikor az uj Atyamesterhez érnek 3. Mikor a ládát az uj Atyamesterhez adják stb. továbbá midőn 307 DOBSZAY-SZENDREI 1988, 320., 11/54. típusszám alatt. (Az összetartozást nem észlelik.) 308 MÉSZÖLY 1931, 81-106. 309 NÉPDALOK ÉS MONDÁK, I. Előszó Vili. A beküldött anyag: MTAK Kt. RUI206/29. 244
