Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

kikérik a ládát az utón mondani szokott köszöntések...” (Nem tudni, mi okból, ezek beküldése és közlése elmaradt.)310

Ehhez a körhöz köthető „A Bálba beköszöntő vers” is (10 sor), valamint a „Konyha Mester Toastjai” c. versezet, amely 4 sornyi bevezető után a királyra, a vármegyére, a városra, a céhmesterre, az atyamesterre, a „Bejáró urak”-ra, a koszorúslányokra, általában a lányokra, a vendégkör egészére, a szakácsnékra, a muzsikusokra mondott pohárköszöntőt tartalmazott (összesen 80 sorban), majd a „Legény társaim!” megszó- lítású, 46 soros intés következett. Ehhez a szöveg-együtteshez is csatlakozott jegyzet, amely jelezte két további textus meglétét: „A vándorló legény beköszöntő versét a társasághoz, és a társaságtól búcsúzó verset.” (Sajnos, ezek beküldésére és közlésére nem került sor, szövegüket sem ismerjük.)

3. Új népdalok keletkezéséről. Erdélyi János az új, kortárs keletkezésű dalkultúrával szemben többféle kifogással élt. Egyrészt szűknek, túlságosan a betyártémára koncentráltnak érezte őket, másrészt az „alkalmazás” felületességét kárhoztatta: „...nótáinkra igen gyakran silány versek énekeltetnek; de az megfordítva is áll, mert néha jó a vers és nem eléggé alkalmas a nóta.. ,”311

A Pest megyei példák igazolják Erdélyi mindkét megállapítását — azzal a megjegyzéssel kísérve, hogy kortárs anyagon nem mérhető az a többfázisú, „lecsiszoló” folklorizálódási folyamat, amelynek modelljeire az imént hivatkoztunk. Viszont meglepő a reagálás frissessége.

Tóth István Áriák, és Dallok c„ 1832-ben elkezdett gyűjteményében már találunk Sobri-nótát:

Híres betyár a’ Sobri —

Utánna a’ Milfai,

A’ Pap Andor jó Strá’sa Készen puska, és Lándsa.

Sobri és társai 1837-ben vesztették életüket a Tolna megyei Lápafő melletti erdőségben a pandúrokkal vívott összeütközés során.

Az egész országot végigpusztított járvány nótája (Coléra nóta címen) szintén megtalálható már Tóthnál. Szövegét („Város véginn két vasvilla / Mégis bejött a Ko- rela; / Haj! haj! haj! / Hájjá! hájjá! hájjá! hajj!”) kisambitusú, nem-strofikus előzményeket felmutató régi stílusú dallamra alkalmazták.312

Sikerületlen, de igen frissen reagáló alkalmazást közölt harmadik, 1847. február 15-én útnak indított küldeményében, Váczi új népdal a' vasútról címen Nagy István is. Az 1846. július 15-én megnyitott, első magyarországi vasútvonal a négystrófás versezetben mindössze kettőben nyújtott szövegalkalmat, amelyhez a Vidróczki- betyárballada szolgált kiindulásul:

310 Gyurinka második küldeménye: MTAK Kt. RUI 8r. 206/51.

311 Népdalköltészetünkről: ERDÉLYI 1991, 147.

312 DOBSZAY-SZENDRE1 1988, 344-345. (III./A/l. c. típusszám, Barsból).

245