Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

Szomor Máténak már a neve is alkalmat adhatott élcelődésre vagy rímfaragásra. Névnapi versében Mátyási kétszer is megismételte a „komor-gyomor-Szomor” hármas rímbokrot.255 Ő maga nem haragudott érte, sőt, egy anekdotával (a kompániának szintén jellemző műfajával) sietett kiegészíteni Mátyási jegyzeteit; Alpár község Víg nevű plébánosát így köszöntötte: „Uram! mi nagy ellenségi vagyunk egymásnak.”

A kompániák anyagából a csúfolóknak más fajtái is elhíresültek: Nagy József kunszentmiklósi gyűjteményében (1820) nemcsak vénlánycsúfoló található, hanem nemzetgúnyoló versezet is (Egy Német papnak Magyar Praedikatiója). Ilyennek tekinthető Mátyásitól a már korábban említett Farsangfarki tanítás is, ami a görögöket, a zsidókat és a cigányokat tette meg minden újabb keletű baj forrásának. Kelendők voltak a falucsúfolók is: Kecskeméthi Csapó szintén lejegyezte A csökmői sárkányhúzás Biharban valóban megesett történetét, amelyből az ottaniak elmaradottsága kapott általánosabb érvényű mondanivalót Szívós Mihály berekböszörményi jegyző tollán.256 Volt Pest vármegyében feljegyzett falucsúfoló is; a Mindenféle izé címet viselő versezet a négysarkú tizenkettes kényelmes, lassan döcögő versformájában tipikus terméke a mezővárosi-falusi „alkalmazott” poézisnek. Szerzője és keletkezési helye, ideje ismeretlen.257 A „hol mikor mi történt a’ múlt esztendőkbe” — akár a kalendáriumnak és más ponyvakiadványok témamegjelölése — az időtlenséggel kelti az „éppen most történt” időszerűségének illúzióját. Helynév-anyagát az egész Alföldről meríti ugyan, de súllyal szerepelnek a Pest-Pilis-Solt, Nógrád és Heves megyeiek, valamint a kiskunságiak. A Pest megyei és kiskunsági helynevek a következők (az általában egy verssoros említés sorrendjében): Kecskemét, Kőrös, Kóka, Alpár, Cegléd, Sári, Kerepes, Rákoscsaba, Aporka, Aszód, Abony, Vác, Mácsa, Vecsés, Haraszti, Soroksár, Némedi, Bugyi, Úri, Gödöllő, Taksony, Ecser, Dunakeszi, Iklad, Nagykáta, Irsa, Dömsöd, Üllő, Szód, Majsa, Pilis, Lacháza, Kakucs, Dabas, Monor, Szada, Zsámbok, Félegyháza, Isaszeg, Tóalmás, Györgye, Lőrinckáta.

Volt e kompániáknak vadász-irodalmuk is. Noha a megye területe már akkor sem bővelkedett nagyvadakban (nádi farkas elejtése a reformkorban is eseménynek számított a kecskeméti pusztákon), Fáy Andrásnak az előző fejezetben (2.1.2.) említett alkalmi verse, a Nyulak instantziája korántsem volt egyedülálló. Révész Pál kiskunhalasi énekeskönyve is tartalmaz egy 24 sorból, vadászatért köszönetét mondó verset a „Nemes Halas városá”-hoz. Ebbe a műfajba tartozik a vacsi vadásztársaság naplója, amelyet 1824 és 1829 között Katona József vezetett, és amely megőrizte az új tag felvételekor elmondandó, tréfás pohárköszöntőt, „A Vadász Esküvés Formájá”-t is.258 Ebbe a kompániába tartozott a város tisztikarának fiatalabb hányada, és fontos szerepet vittek a Kecskeméten élő nemesi famíliák, akik közül a napló név szerint is említette a Zlinszky, az Irsai, a Sárkány, a Deák, Ferenczi, a Bereczki családot stb.259 Baráti körükhöz tartozott Széles József ügyvéd (1799-1829), aki 1824-ben, Pesten jelentette meg A ’ zsidó vagy a ’ külső szín sokszor meg tsal c., németből fordított ötfelvoná- sos „nézőjáték”-át. A Kecskeméten, 1823. szeptember 2-án kelt előszó érdekesen ve255 MÁTYÁSI 1798, 296-298. Közölte Kiss István is: KISS 1955, 57-58.

256 Szövegét I. BÁN-JULOW 1964, 106-110. és 248-250. A történet valós alapjára 1. NAGY 1957.

257 XVIII. századi eredetére 1. RMKT XVIII/IV. 278-181. (főszöveg), 523-528 (jegyzetek).

258 Szövege: KATONA 1930, 8-17. és KATONA 2001, 100-101.

259 Vö. KATONA 2001,95 (főszöveg), 228. (jegyzetek).

229