Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje
A mezővárosi-falusi értelmiség számára a temetés jelentette az „alkalmazott litera- túra” legnagyobb lehetőségét. Egy falusi pap, iskolamester, kántor számára kűriás vagy akár kastélyos földesurának búcsúztatása egyszerre jelentett jövedelmet, oráció- ja kinyomtatásának lehetőségét és ezáltal költői-szónoki hímevet. Igyekeztek is élni az alkalommal: a temetések a vizsgált időszaknak egészében a társadalmi nyilvánosság és nem a magánszféra alkalmai voltak.228 Az arisztokrata temetés késő barokk, teátrális látványosságát és szertartásmódját a legjobban talán Kazinczy László 1782. július 17-i, Gyömrőről keletkezett, Ferenc becsének küldött levele foglalja össze a számunkra. Szirákon temették egy nappal korábban Királyfalvi Róth Tamást, a Telekiek, a Wattayak és egy egész sor főrangú család rokonát: „...reggel 9 órákkor egy sátor alá, a mely alatt már akkor a Test fekete Bársonyai ezüst betűkkel megrakva és bé vonva volt, mentünk. Holott is kurta Aria éneklés után az Superintendens egy magyar Praedicatioba fogott, melynek egész fundamentoma az meg holtnak gazdagságának, Vejének, Leányának és Unokáinak ditséreti volt; ez pedig tartott 3 órákig, az után tartatott egy Tót Praedicatio is, de ebbe mi volt, nem érthettem; ennek vége lévén, először is a Nemességnek az eleje a Testet fel vette és azt [...] a’ Templom mellet maga parancsolatya szerint ásatott 3 öles mélységben [...] botsátatott, az honnat mentünk az Templomba és ott újra egy hoszú Parentatio halgatás után 3 óra után az kastélyba értünk...”229 A temetési szertartás tehát hat óra hosszat tartott, és az eset nem tekinthető egyedinek. A végtisztesség ilyen fokú, reprezentáló túlhajtása a nemesek körében is tért hódított — Pest megyében is. Legalábbis erre utalt Halász Bálint dabasi földbirtokos és ügyvéd (egykor Katona József pesti principálisa, joggyakorlata idején) végrendeletében, amely Alsódabason kelt, 1854. május 22-én: „Temetésem nagyon egyszerű légyen; a’ helybeli pap röviden szónokoljon, — a’ mesterek énekeljenek, napi díjjaik adassanak meg. — Ha tiszteletes Kotzó Ferenc Úr [a birtok gazdatisztjének rokona] még akkor közeliben lenne, és nem akadájoztatna, ő is kéressék meg predicálni; fáradalmáért kináltassék meg pénzben, és ha azt éppen el nem fogadná, máskép köll helyre hozni, vagy a’ pipáimból válasszon vagy mást adni az el szánt dijj erejeig. — Hosszan bútsuztatni kedvetlen...”230 Mátyási József legemberibb költői sikerét aratta avval a sírversével (A kis Julis halálára), amelyet 1801-ben írt gr. Fekete János házánál, ahol akkor a gróf titkára volt. A kislány — egy belső cseléd leánya — himlőben halt meg. Mátyási jegyzetéből azt is megtudjuk, hogy az 552 soros költeményt a gróf magának leíratta, 14-szer olvasta el és a halálos ágyán is még egyszer meghallgatta.231 De — amint azt más vonatkozásban már említettük — szerepeltek halotti versek és énekek (persze, rövidebb terjedelemben) Sebestyén Gábor kunszentmiklósi professzor énekeskönyvében is, hiszen — tanúnk rá Halász Bálint testamentuma — „a mestereknek” énekelniük kellett. „Technikai” nehézséget jelenthetett még, hogy amíg a lakodalomra (a kézfogó, a rö228 További kutatások feladata lesz megteremteni a folytonosságot Kecskeméti Gábor könyve (KECSKEMÉTI 1998) és vizsgált korszakunk, itteni, óhatatlanul leíró alfejezete között. 229 KazLev I. 36. 230 PML, IV. 77-a. Végrendeletek és alapítványok levéltári gyűjteménye 1712-1920, 545. sz. 231 OSZK Kt. Oct. Hung. 58. Részletét közölte KISS 1955, 65-66. (Az eset valószínűsíti, hogy a kislány a gróf természetes gyermeke volt.) 220
