Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája

Gr. Beleznay Sámuel könyvtára, amely 1672-ig vezethető vissza, a századfordulóra kb. 2500 kötetre gyarapodott.40

A katolikus egyházi és világi főrendek a megyében nagy barokk építkezésekkel tűntek ki; ennek északi végpontján Migazzi Kristóf bécsi bíboros-érsek és egyszersmind váci püspök tevékenysége áll. Ő azonban 1786-ban, amikor II. József elmozdította innen, megszüntetve a kettős beneficiumot, híresen szép könyvtárát eladta gr. Batthyány Ignác erdélyi püspöknek Gyulafehérvárra. Utóbb a váci püspöki szék gyakori betöltetlensége, a városfejlődést is lassító jószágkormányzás együttesen okozta, hogy korszakunkban a székesegyház, a káptalan és szeminárium széttagolt, összességükben 70.000 kötetre menő könyvtárai sem nem egyesültek, sem az irodalmi életnek és a közművelődésnek nem lehettek háttérgyűjteményei.41 Kalocsán korszakunkból három könyvgyüjtő érsek nevét is őrzi művelődéstörténetünk: Patachich Adámét (érsek 1776 és 1784 között), Kollonitz Lászlóét (1787-1817) és Klobusiczky Péterét (1822-1843). Patachich, aki már korábban, nagyváradi püspök korában ott nagy barokk főpapi udvart vitt (foglalkoztatva például Michael Haydnt és Kari Ditters von Dittersdorfot is), Kalocsán egyesítette a tanároknak, kanonokoknak és plébániáknak kölcsönző káptalani könyvtárat Váradról hozott, 7825 kötetes magánkönyvtárával és azt az 1780-ban elkészült keleti palotaszárny könyvtártermeiben helyezte el. Végrendeletében 13.000 forintos alapítványt tett a könyvtár gondozására és gyarapítására, ezt azonban az 1810-es évek kétszeri devalvációja elértéktelenítette. Kollonitz László elsősorban a feloszlatott jezsuita rend házaiból szerzeményezett (23.000 kötetes magánkönyvtára maradt az érsekségre), míg Klobusiczky Péter hagyatéka 2644 kötetet tett ki. A XIX. század közepére Kalocsán három lezárt, át nem járható, így tudományos kutatásra alkalmatlan könyvgyűjtemény alakult ki (egységesítésük már korszakunk végpontján tűi történt), amelyeket tulajdonosaik ugyan az 1715. évi, űn. Kollo- nics-konvenció alapján az érsekségre hagytak, de — szemben a gyulafehérvári Bat- thyánaeummal vagy a pécsi Klimó-könyvtárral — nem nyitottak meg a nyilvánosság számára. Mindehhez járult az a többek által is kiemelt tény, hogy Kalocsa félreeső helyen fekszik, s a város később sem vált a világi kultúra regionális központjává. „Mindegy, akár operát, akár drámát adunk, a papok a színházba járást bűnnek és erkölcstelenségnek tartják.” —jegyezte fel naplójába még 1845. október 23-án is Szuper Károly színész.42 Irodalomtörténet-írásunk abból a tényből kiindulva, hogy Patachich római tanulóévei alatt, 1739-ben tagja lett az Arcadia nevű irodalmi társaságnak, és hogy később Migazzi püspök szintén a névsorban olvasható, Kalocsán és Vácott „fiók-árkádiákat”, írói köröket feltételezett. Noha ebben a kérdésben további kutatások végzendők (például Patachich latin költészetének feldolgozása, Kalocsán őrzött kéziratai alapján, az ott vendégül látott vagy könyvtárosként alkalmazott történet40 A vonatkozó gazdag irodalomból a következőket emeljük ki: PRUZSINSZKY-HAMAR 1913, 17-31.; KOÓS 1994, 21 —48.; PÉTER 1962, 303-305.; HOLL 1965, 151-168.; BARCZA 1966, 145-152.; SOMKU- TI 1968; KOSÁRY 1980, 559.; KOZMA-LADÁNYI 1982, 7-13. (előszó); CSAPODI-TÓTH-VÉRTESY 1987, 139-152.; ASZTALOS 1999.

41 VARJÚ 1899, 160-162.; HOLL 1965, 159-160 ; CSAPODI-TÓTH-VÉRTESY 1987, 135-137.

42 WINKLER 1932, 22-36.; SZARVASI 1939, 36-39.; BOROS 1989, 7-19.; BOROS 1994, 26-36.; SZUPER 1889, 46. Annak ellenére volt így, hogy Kalocsa már korábban jelentős egyházzenei központ volt, vö. RENNERNÉ 1991.

20