Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája

írók literatúrai tevékenységének teljesebb feltárása), egyelőre Szelestei Nagy László óvatosabb véleményét fogadjuk el.43

Gödöllőn sem hiányozhatott a könyvtárszoba, a barokk reprezentáció szinte kötelező kelléke, habár Grassalkovich (II.) Antal nem volt könyvgyűjtő. Ő kastélyszínházat is működtetett, udvari zenekara télen Pozsonyban játszott, ám nyaranta Gödöllőn adott kerti muzsikát és kísérte a német színészek és énekesek meghívásával létrehozott előadásokat.44 A megyében talán leginkább őrá illenek Szarvasi Margit és Fülöp Géza találó megállapításai a könyvtárról mint a barokk pompaszeretet és tekintélykultusz tárgyiasuló formájáról. Fülöp Géza megfogalmazásában: „A barokk kori arisztokrata könyvgyűjtők egy része nem volt feltétlenül rendszeres és aktív olvasó, a könyvtár gyakran a palota dekoratív dísztermét, a könyv pedig egyfajta gyűjtőszenvedély tárgyát jelentette számukra.”45 A Pest környéki építkezések déli végpontján, a művészet és építészet történeti szempontból jelentős ráckevei Savoyai-kastély — már a XVIII. században koronauradalom központja — teljességgel és mindvégig idegen test maradt a megye és a régió művelődéstörténetében. (Az irodalmi élet késő barokk alkalmaira, szereplőire, műfajaira a 2.1. alfejezetben térünk vissza.)

A XVIII. században gyorsan felemelkedett új arisztokrácia azonban nem tudta megőrizni gazdasági jelentőségét. A túlnyomóan allodiális gazdálkodásra épített birtokok a napóleoni háborúk konjuktúrája után végképp korszerűtlenné váltak, alkalmatlannak bizonyultak a piacképes termelésre. Jellemző adalék, hogy id. Katona József kecskeméti takácsmester szinte hetente küldhetett az 1810-es évek elején üzenetet, csomagot, egyebet Pesten tanuló fiának, mindig talált ehhez szekeret és a pesti hetivásárra tartó piacozó kofát, mivel a Duna-parti kettős város ellátását jobbára a nagy mezővárosok és a telepesfalvak (pl. Soroksár) és nem a város közeli allódiumok biztosították.46 Egy megyei családról, br. Rudnyánszky Zsigmond uraskodó és egyszersmind szűkölködő s rossz gazdálkodásáról és életviteléről írta meg Táncsics Mihály Pazardi c. regényét (1836); saját, vácdukai nevelőként szerzett élményei alapján.47

A leglátványosabban, nemzetközi botrányt is kiváltva, a Grassalkovich-uradalom roppant össze. 1825-ben (1П.) Antal herceg 2 millió pengőforint kölcsönt vett fel a magyarországi birtokaira (immár harmadszor, 1820 és 1824 után), amelyet behajtani nem lehetett, hiába születtek érvényes német és osztrák bírósági ítéletek a hitelezők javára. A csőd bejelentése után 1828-ban gr. Batthyány Imre „önkénytes zárgondnok” vette át az ügyvitelt, miközben a herceg összes adósságai elérték a 6 millió pengőforintot. 1829-ben Grassalkovich külföldi hitelezői Bécsben egyesületet alapítottak követeléseik érvényesítésére, de ezt szinte vég nélkül lassítani lehetett a területileg illetékes vármegye közreműködésével, hiszen a hitelezőnek már ahhoz is magyar ügyvédet kellett megneveznie, hogy az Udvari Kancelláriához fordulhasson. Ha a Kancellária által utasított vármegye közgyűlése egyetértett a hitelezővel, sor kerülhetett a végrehajtó bíró kinevezésére, akinek működését a nemes adós mindvégig opponálhatta, s ekkor az ügy — a vármegye közgyűlését ismét megjárva — újra visszakerülhetett a

43 SZÖRÉNYI 1981; KSI 1990, 711-723.; SZELESTEI NAGY 1994.

44 HOLL 1965, 155.; KOSÁRY 1980, 679., 686.; STAUD 1977, 162-174.

45 SZARVASI 1939, 5-6. Az idézet helye: FÜLÖP 1978, 177.

46 Vö. MILETZ 1886, 46-52.

47 Vö. TÁNCSICS 1978, 107-109.

21