Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

bölcselethallgató; Vácott pedig kétszer tanított ugyan (1765, 1771), de igazi karrierje a pesti egyetemhez kötötte. Dugonics András 1765/66-ban, majd 1769 és 1771 között tanított itt; 1766. június 29-én színre vitt iskoladrámája (Plautus: Menaechmi), azonban bárhol másutt is készülhetett volna. Pállya Istvánt Vácott szentelték pappá, egy évig tanított a városban; s utána már csak 1795-ben játszott életében szerepet a város, amikor itt választotta meg a káptalani gyűlés rendfőnöknek. Benyák Bemátot, a hajdani váci helyettes házfőnököt 1823-ban Selmecbányán köszöntötték mint a rend legidősebb tagját. Tanártársa alkalmi latin verse a piaristákra jellemző életút változó városneveit rögzítette:

Pesthinum, nec non Szegedinum, ac Vacia tellis,

Álba simul celebrat regia quantus eras!...197

Nagy István, a kecskeméti ref. gimnázium professzora (maga is a város szülötte és verseskötete jogán egyszersmind poéta) 1823-ban összeállítást készített, „Szabados Ketskemét Városában született, vagy lakott, íróknak Nevei, és tudva lévő Munkái” címen, a Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat számára.198 A vizsgált korszakunkban eső 32 névből pontosan 50%, azaz 16 literátor tartozott a „Ketskeméti származású írók” csoportjába, és ugyanennyien a „Máshonnan származott, de Ketskeméten lakott írók” közé. (Az utóbbiak sorában négy református prédikátor, a ref. gimnázium négy tanára, három római katolikus plébános, két piarista, egy ferences szerzetes, valamint egy evangélikus lelkipásztor található. A névsor egy ügyvéddel vált teljessé.)

A XVIII. században, a türelmi rendeletet (1781) megelőzően a protestáns lelki- pásztoroknak gyakorta valóságos vesszőfutásban volt részük. A német egyetemeken iskolázott, tehetséges, 100 forint értékű könyvtársat gyűjtött evangélikus lelkész, Hajnóczy Sámuel (Győr, a Tolna megyei Majos, Modor után) 1755-ben érkezett Aszódra, a Podmaniczkyak meghívására, hogy itt végre nyugalmat találjon. (1768-ig állt a gyülekezet élén.) így teljességgel véletlenszerű, hogy fia, Hajnóczy József Modorban született 1750. május 3-án, és hogy gyermekéveinek, iskolázásának első emlékei Aszódhoz kötötték.199 Ezekről feltehetően maga beszélt barátjának és majdani vádlott-társának, Kazinczy Ferencnek, aki 1828-ban több mint egy emberöltővel később is emlékezett rájuk, visszapillantva pesti útján Aszódra és a Podmaniczky-kastélyok- ra: „...ott, a prédikátor házánál született, ott neveltetett egy férfi, kit én lelke, tudományai, szeplőtlen szíve miatt szerencsétlenségemre szerettem, kinek barátsága életem legfőbb öröme, legfőbb kevélysége volt.”200 Lehet, hogy a 69 éves Kazinczyt csalta meg emlékezete, amikor Hajnóczy szú'/őhelyéül is Aszódot jelölte meg, ám az sem kizárt, hogy Hajnóczy esetében működött úgy — az első emlékek okán és jogán — a felidézés szellemi mechanizmusa, ahogyan majd Petőfi Sándor vallja a Szülőföldemen (1848) soraiban eszmélése helyét, Kiskunfélegyházát szülővárosának. Az illetőségi és a szolgálati hely nem feltétlen egybeesése is okozta, hogy a honoráciorokat más, egész életre szóló kapcsolatok fűzték egymáshoz. A kibocsájtó iskola, az „alma ma197 TRAGOR 1925, 62-104. passim.

198 TudGyűjt 1823. VI. k. 86-98.

199 BÓNIS 1954, 13-15. Az aszódi ev. elemi iskolára 1. ASZTALOS 1989, 214.

200 Kazinczy Ferenc: Pestre 1828. In: KAZINCZY 1987, 539.

208