Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

ter” természetesen az ott végzett nemesifjakra is hasonlóan hatott (mint említettük, ez volt például az alapja Fáy András és Szemere Pál ismeretségének és barátságának), de utóbb rokonsági kapcsolatok, a birtokszomszédi viszony, a nemesi életforma közös szórakozási alkalmai kerekedtek felül. Nem így a honorácioroknál, akiknél az iskolaváros hatása domináns maradt, bárhová is kerültek. A debreceni, sárospataki diákok számon tartották egymást, a nevesebb diákok emléke az iskolavárosokban is élt. Mindez még a partikulákra, így a kecskeméti ref. gimnáziumra is érvényes. A már említett Nagy István professzor kéziratos iskolatörténetében201 gondosan számon tartotta, hogy a papi pályára 26 volt tanítványuk ment, ők szétszóródtak az országban, de szolgálati helyüket ismerte. (A megyében Bugyi, Gödöllő, Pécel és Fót prédikátora volt 1825 előtt kecskeméti diák.) Szemléletes az ellenpélda is: a vármegyei pályára lépett, Kecskeméten végzett nemesifjak 14-en voltak, 6 megyében szóródtak szét, de a zömük (kilenc fő) Pest vármegyében, illetőségi helyén, birtoka közelében maradt.

Az országot járó Csokonai Vitéz Mihály is pontosan tudhatta, melyik kúrián vagy parókián kopogtathat volt debreceni vagy sárospataki iskolatársánál, a baráti fogadtatás biztos esélyével. Sőt: ezek szerint formálhatta irodalmi terveit is. 1800. május Síén, Karcagon Varró János ottani nótárius vendégszeretetéért Csokonai alkalmi verssel fizetett. A Visszajövetel az Alföldről 29-32. sorában költői topográfiával foglalta ösz- sze a Dunántúlról Debrecen felé hazavivő útját:

Által keltem a’ Dunának Szőkén zajgó habjain,

’S a’ Ketskemét’ pusztájának Széllel béllelt szirtjain.

A Ferenczi Zoltán összeállította részletes itinerárium szerint csurgói megbízásának lejártával a Szigetvár-Pécs-Báta-Baja útvonalon haladt, a Duna-Tisza közén felkereste Kiskunhalast (egykori legációs helyét); Kecskeméten lovat kapott, ami Karcagig vitte; Nagykőrösön pedig volt debreceni tanárával, Háló Kováts Józseffel, az Aeneis fordítójával értekezett a Vergilius-átültetés kérdéseiről, Georgica-fordítása érdekében.202 A két utóbbi város pedig a debreceni kollégium legfontosabb partikulái közé tartozott. Egy 1796. évi túrkevei Lakodalmi játék (Nagy István munkája) két bejegyzésében kétféleképpen rögzítette a partikulákat, öt, illetve kilenc helynévvel: Kecskemét és Nagykőrös azonban mindkettőn szerepelt.203

Hasonlóképpen: a személyes ismeretség mellett az iskolatársi kapcsolat is motiválta az egyedi, szépirodalmi művek előfizetésének lehetőségeit. Csokonai 1802-ben, Komáromban jelentette meg Kleist-fordítását, A' Tavaszt; egy tervezett, de meg nem valósult Csokonai-összkiadás I. köteteként. A kötet unicusnak maradván, a mintegy félszáz nevet a Kleist-fordítás hátsó borítójára nyomtatták. Néhány, személy szerint is megszólított arisztokrata mellett Vitkovics Mihály az egyetlen író-előfizető. A többi201 Ketskeméti Helikon, OSZK Kt. Quart. Hung. 3. 109-110. ff.

202 Vö. FERENCZI 1907, 105-106.; GULYÁS 1926, 36.; SZENDREY 1899; SCHEIBER 1949, 335-336. (Csokonai 1802. jan. 10-i levele); a vers kritikai kiadása: CS/ÖM V. 16-19.

203 RMDEXVI1I. 1/1.311.

209