Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

olyan értelmiségi tipikus pályakezdését vázolta fel, aki lelkészként, kántortanítóként élte életét. Kétségkívül fonákjáról, hiszen számukra ez jelentette a felemelkedés egyik lehetséges útját, ha polgári, parasztpolgári vagy — nagyritkán — jobbágyszármazá- sűak voltak, vagy a társadalmi szinten maradást, ha honorácior, azaz nem nemesi értelmiségi vagy hivatalnokcsalád vagy lesüllyedt nemesi família küldte őket az iskolák falai közé. A másik lehetőség az ügyvédi diploma megszerzése volt, ami városi vagy uradalmi funkciók betöltésére képesítette őket. Rögtön hozzátehetjük: a taníttatás által való felemelkedés általában csak egy fiú, rendesen a legidősebb kiváltsága volt a családban. Katona József öccsei a takácsmesterséget folytatták, ifjabb Petrovics Istvánból szintén mészáros lett. A honoráciorcsaládok pedig minden eszközzel igyekeztek gyermeküket hasonló pályára küldeni. Asztalos István 16 Galga menti település XVII-XIX. századi iskolamestereit nyomozva, valóságos dinasztiákat talált közöttük. Utánpótlásukat legfeljebb az iparos-világból merítették; paraszti származék nem akadt közöttük.186

Ez a réteg — életformájával és ezen belül kulturális fogyasztói szokásaival, literá- tori tevékenységével — még sok kutatási lehetőséget rejt a művelődéstörténet számára. Jól példázza ezt az imént idézett Kecskeméthi Csapó Dániel esete. Noha már Nagy Iván figyelmeztetett családtörténeti áttekintésében, 1858-ban arra, hogy ne tévesszük össze őt a Tolna megyei, Tengelic birtokközpontban gazdálkodó, tehetős nemesi család hasonnevű tagjával, Csapó Dániel agrárpolitikussal, és ezt a figyelmeztetést Horváth János 1927-ben megismételte,187 szinte a legutóbbi időkig folyt az életrajzi adatok összekeverése és a müvek áttulajdonítása. Annyi bizonyos, hogy Holmija. első füzetét 1826-ban Cegléden, II-V. darabját 1827/28-ban Kecskeméten, a VI.-at 1830- ban Pesten vetette papírra. Az 1826/27-i tanévben a kecskeméti ref. gimnázium retorikai osztályának valóban volt egy Kecskeméti Dániel nevű diákja, aki a könyvtárat is szorgalmasan látogatta. Ekkor másolta le Csokonai munkáit is: „Le íratott K. D. által a’ Kecskeméti Ref. Gymnasiumban Febr. 15kén 1827.” 1830-ban már másodéves bölcsészhallgató volt Pesten; 1832-től 1835-ig ugyanitt a „pesti tisztes angol szüzek”, azaz az angolkisasszonyok tanítóképzőjében a magyar nyelv tanára, aki pedagógusi ténykedését szakmunkák fordításával és tankönyvek írásával is segítette. 1835-ben az akadémia írnoka lett. 1844-45-ben három kötetben kiadta „Kelemföldy” álnéven Csokonai munkáit.188

Az a gyakorlat, hogy a XIX. században is élő közköltészet a már világirodalmi személyiségeket is felmutató nemzeti irodalom mindenkori első vonalának esztétikai mércéjével mérettetett, és ezen az egzámenen értelemszerűen megbukott, vizsgált korszakunkban alakult ki. 1814 januárjában Szemere Pál, aki (házasságára készülve) lovat venni utazott Bácsalmásra a Pécel-Vacsi csárda-Kecskemét-Soltvadkert útvonalon, Izsákon ebédelt és felkereste az ott élő Mátyási Józsefet kádenciás költőt, akit már korábban, a Vitkovics-episztolá-ban mestere, Kazinczy Ferenc tollhegyre tűzött mint a parlagiasság képviselőjét:

186 ASZTALOS 1987, 253.

187 HORVÁTH 1927, 259.

188 STOLL 2002, 355.; SÜTŐ 1995, 132.; SZILÁGYI 1981, 363-374.; OROSZ 1990, 4L Szilágyi Ferenc feltételezése, miszerint a polgári (Fejér vármegye) ref. lelkésznek 1803-ban Jénában is tanult fia lett volna (OROSZ 1990, 374.), időrendileg nem állhat meg, de ez a „Dániel Ketskeméti” lehet akár apja is.

205