Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje
De végre eléjön Gyárfás, s rókaprémű Dókáját ölbe fogja, s megszalad, A szem sem éri, s nézd, — a tárgy övé! Ennek megfelelő hangnemű Szemere beszámolólevele széphalmi mesterének a találkozásról: ,,A’ konyhában előmbe jött. Alázatos szolgája az Úrnak mondék, ’s be akartam menni oda a’ honnan M. kijött. Emidé tessék, kérem: monda M. Egy hideg szobácskába léptünk be. A’ Magyar íróknak kedvelője vagyok, utam erre van, meg aka- rám az Urat látogatni. Talán nem is ismer? Én Sz. P. vagyok. — Oh kis korában sokat láttam a’ Tekintetes], Öreg Agens Urnái. [Szemere Ferencnél, a költő apjánál.] — mit csinálnak a’ Múzsák? Alusznak hosszas nappaljok után. — Kár! A’ kezdetet nem kellett volna elhagyni. Nincs kedv és kedvező kömyülállás. [...] végtére egy nagy csomó írást hoza elő, verseit; a’ dormitáló Múzsákéit! Sietek, mondám, de gyerünk a’ faluházhoz ’s beszélgessünk együtt egy kis korig! — Szívesen de épen occupatiom van ’s most akarék beretválkozni. Nem tartóztatom tehát: ’s búcsúztam ’s nem ma- rasztott. [...] Szeretném látni, Mátyási haladott e korával mint az írók szoktanak.”189 Szemere nem tudta, hogy Mátyási 1809-ben két évi házassága után elvesztette húszéves, ifjú feleségét, és látogatása előtt három hónappal temette el özvegy édesanyját. A magára maradt, a devalvációban elszegényedett Mátyási ekkortájt ilyen sorokat vetett papírra: Nincs társ, ki bátorítsa remeteségemet, S emelni segítse nyaláb keresztemet.190 Nem volt méltányosabb a romantika nemzedéke sem. Garay János 1837 őszén szintén találkozott Mátyásival (nevét nem írta le), akit „egy radicalis literator”-nak nevezett, és aki azt fejtegette neki, ne olvasson új könyveket, és a „magyar Homér” titulusa nem Vörösmartyt, hanem Gyöngyösi Istvánt illeti.191 Toldy Ferenc első, átfogó irodalomtörténeti művében (Handbuch der ungrischen Poesie. I—II. Pest-Wien 1828) le sem írta Mátyási nevét, mintegy kitörölve őt a magyar irodalmi folyamatból. A ho- norácior Petőfi Sándor és Arany János — szociológiai értelemben közülük valók — némileg másképpen viszonyultak hozzájuk, a közköltészet alkotóihoz. Petőfi ismerte, sőt könyvtárába is gyűjtötte ennek a literatúrai vonulatnak a termékeit, együtt a régi magyar irodalom darabjaival, ízlelgette őket. Sebestyén Gábor Tuba. Az égő és altató szerelem c. kettős kötetét (Buda 1819) így ajánlotta olvasóinak: „Azoknak — egyedül csak azoknak — kik az illyenekben gyönyörködnek, bizodalommal ajánlja a szerző.” Petőfi példányán még ez is olvasható: „Petőfi Sándornak mint az illyenekben gyönyörködőnek. Arany János.”192 A Veszprém megyei főügyész, zeneszerző-polihisztor kötetei békésen megfértek e szempont alapján a költő könyvtárában Kádár vitéz 1842-es, Ilosvai Selymes Péter 189 KazLev XI. 200-201. 190 Vö. KISS 1955, 7. Mátyásira legújabban: Irodalomismeret 1998/3-4. (nyolc közleménnyel) és MESTER- KEDŐK 1999, 244—318. (18 vers közlésével, életrajz-esszével és bibliográfiával.) 191 GARAY 1837b. 192 VP V. 257. Sebestyén könyvének kéziratos másolatai is fennmaradtak: STOLL 2002, 388. és 509. 206
