Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

Kubinyi Lászlóval pedig „tárgya beszélgetéseinknek a’ Magyar Literatura volt, és történetei a’ Pozsonyi Literatori Magyar Társaságnak [az evangélikus líceum önképzőkörének], mellynek deák korában eggyike vala.” A háziasszony, Zsófia baronessz vacsora után apja kedvelt magyar dallamait zongorázta a jelenlévőknek. A mindezt pontosan megörökítő és barátjával a nyilvánosság előtt közlő Vitkovics élményalapjából ezúttal egyetlen epigrammára sem telt, maradt a próza, már-már a publicisztika hírközlő eszköztárával. S persze, a kimondatlan mondandó: a sóvárgás az irodalmi barát, a szellemi műhely után.

Az 1840-es évekre általánossá lett kirándulások résztvevőinek körét jól elemezhetjük „A’ gedellői urasági kastélyt és diszkertet látogatók névkönyve 1840. September 4-től kezdve 1844. Június 23-ig” c. dokumentumból.142 A nevüket megörökítők között megtalálhatók a Grassalkovichok osztályostársai, akiknek bejegyzései buzdítást (egyszersmind persze enyhe rosszallást is) tartalmaznak, a gazdaság és a pompa okosabb, nemzeti célú felhasználására: „Hazádnak rendületlenül légy híve О Magyar! Septemb. 11. 840 Széchenyi István” és „Mindent a’ hazáért 1840~ Oct 8— Teleki László”. Vannak alkalmi átutazók is (kereskedők, vármegyei tisztségviselők), ám a látogatók zöme értelmiségi. Ok családdal vagy szakmai-baráti társasággal érkeztek, főleg természetesen Pestről: „Frankenburg sammt Familia 10/6 841”, egy nagyobb ügyvédtársaság (1843. Szent István napján), orvosok (Stáhly Ignáccal és Schoepf Ágostonnal), de őt meglátogató barátaival érkezett kastélynézőbe Petőfi Sándor is, aki ez idő tájt fordítói munkáját végzendő, Gödöllőre húzódott vissza (1843. augusztus 29-én). Egy zenésztársasággal jegyezte be nevét „Franz Bakits Claviermeister des G[nädige]n Grafen Ráday zu Pétzel. 27 Juny 841.” Az egyéni látogatók zöme vagy a környékről jött (mint például Koren István, az aszódi evangélikus kisgimnázium professzora, Petőfinek is tanára, 1841. augusztus 16-án) vagy Pestről, mint például „Scott Emma erste Sängerin am Ungarischen National Theater, den 2Isten Sept. 1841.” Az íróként is jegyzett látogatók közül említsük meg Szontagh Gusztáv (1840. szeptember 20.), Henszlmann Imre (1841. augusztus 4. körül), Tárkányi Béla (1841. augusztus 8.), Kovacsóczy Mihály (1842. szeptember 5.) és br. Mednyánszky Alajos (dátum nélkül bejegyzett) nevét. Gödöllő példája, most már a kirándulóhely alkalmasságának szempontjából, azt mutatja, hogy viszonylag közel kellett feküdnie Pest-Budához (e körön a dunai gőzhajózás, majd a vasút megnyitása tágított); természet adta szépségét emberkéz alkotta látványossággal volt célszerű egyesíteni, például kastéllyal (Gödöllő, Fót, Pécel), várrommal (Visegrád), barokk épületegyüttessel (Vác); lehetett búcsújáróhely (Máriabesnyő). Természetesen az általános polgári igényekhez képest az utazó író vagy újdondász más szempontokat is érvényesített. Az íróbarát felkeresése vagy egy alkalmi mozzanat kiemelése és sok más egyéb tehette mássá számukra a kirándulóhelyek térképét.

A leglátványosabb kétségkívül PÉCEL újabb metamorfózisa. Az irodalmi klientúra és az udvarházi klasszicizmus műhelye után az 1830-as évektől mint kirándulások célpontja vagy átmenő állomás szerepelt a pesti írók számára. Kétségtelen, hogy az irodalmi „pörök”-kel Szemerét az elszigetelődés veszélye fenyegette: 1829-ben lemondott vármegyei aljegyzői hivataláról, két éven belül elvesztette barátai közül

142 OSZK Kt. Quart. Hung. 1011. (Reimbolth Béla, „Pest város gazdája” ajándékozta, 1861. május 11-én.)

194