Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
donképpen megpecsételte az ellen-Aurora sorsát: „Kinyilatkoztatjuk egyszersmind, hogy munkáinkkal ezután is egyedül Bajza Auroráját fogjuk segíteni.”117 Az írói tulajdon fölötti első hazai vita kétségtelenné tette: Pécelről az 1830-as években már nem lehetett az irodalmi fővárossá emelkedett Pest ellenében lapot szerkeszteni. TÖRTÉL. Hogy ez a helységnév is felkerülhet az udvarházi klasszicizmus Pest megyei alkotóhelyeinek listájára, az Vida Lászlónak köszönhető, akinek színházveze- tői és -pártolói tevékenységéről az 1.5. fejezetben szóltunk. Emellett a műsorgondokon enyhíteni igyekvő, szorgalmas színpadi szerző is volt. Vida Lászlót és a klasszicizmust pesti körét sokágú kapcsolat kötötte össze, és ennek tengelye — úgy látszik — a Vida-Szemere barátság volt. A második pesti társulat számára Szemere is drámák terveivel foglalkozott,118 Vida pedig jól tudta hasznosítani barátja esztétikai olvasottságát. „...ha talán néhol igazítani kívánsz rajta, azt is örömmel fogadom.” — írta Az első hajós c. énekesjátéka ajánlásában (Pest 1809). Szemere ott zokog barátja, Vitkovics Mihály fordításának bemutatóján is (Volméranges-Franul von Weissenthurm A megengesztelés, 1809. április 28.), amelyre már Vida igazgatása során került sor.119 Vitkovics eredeti darabokat is írt: a Mars Vénusszal Murány alatt c. vitézi játékát feltehetően Verseghy azonos témájú és már 1808-ban bemutatott drámája tartotta távol a színpadtól, a Rákóczi Ferenc Rodostóban c. szomorújátékának pedig már tárgya is színpadképtelen volt a cenzúra számára. Nem véletlenül kereste korábban a kutatás Vitkovicsban Schiller tanulmányának (Die Schaubühne als moralische Anstalt) 1814. évi magyar fordítóját. Ma már tudjuk, hogy az átültető 1810-ben a művelt színész-rendező, Benke József volt, és hogy az ekkor megmaradt példányokat adták ki 1814-ben újra, egy színházi zsebkönyv részeként120 — ám, ha felfigyelünk arra, hogy Szemere Pál híressé vált Vida-episztolájában a színház méltatására Schiller érveit használja, megérezhetünk valamit a pesti színtársulat műhelyének irányultságából. (Az episztolát utóbb latin disztichonokra az a Petrasovics András nevű táblai ügyvéd fordította, aki Vitkovics szűkebb, szerb baráti köréhez tartozott, és akit Vitkovics előfizetőnek nyert meg a Dayka-kötet számára 1812-ben.)121 Amikor 1811 nyarán Vida és Szemere együtt keresték fel Kazinczyt Széphalmon, az ő művészeti vezetésük alatt a társulat már bemutatta a Hamlet-fordítást (1810. március 29.) és Goethe Sztelláját, szintén Kazinczy Ferenc magyar szövegével (1809. november 6.), valamint öccse, Kazinczy Miklós Ozmondok c. fordítását (1809. június 23.), amelyet már az első szín- társulat is játszott, és amelynek kiadásához Ferenc írt előszót. Vida és Szemere 1811-ben csaknem egyszerre hagyta el Pestet: az előbbi a szín- igazgatói működését kísérő vádak miatt, utóbbi apja péceli birtokát átveendő. A szín- társulathoz kötődött szellemi műhely abban a formában természetesen nem volt megőrizhető, a barátság mindazonáltal megmaradt: Törtei felkerült az udvarházi klasszicizmus Pest megyei központjainak lajstromára. Vida 1812 márciusában örömmel újságolta, hogy Szemere „a Húsvéti Ünnepeket nálam fogja tölteni”; júliusban közös 117 Az Aurora-pör anyaga: TOLLHARCOK 1981, 173. 1,8 Vö. SZVORÉNYI 1890, 12-14. 119 Vö. Vitkovics Mihály levelével Kazinczy Ferencnek, Pest 1809. ápr. 28. In: KazLev VI. 350. 120 WALDAPFEL 1935, 218. és MÁLYUSZNÉ 1965. 121 SZVORÉNYI 1890, 15. 188
