Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
szerencsésen dolgozhasson. Másatlan jelenés a’ fordítók közt; hajlékony minden formába általömleni; ’s nyelve tanúit, csinos, bájos, ’s hév, mint keble.”112 Kazinczynak más elképzelései is volt Szénveyvei: arra biztatta, hogy hexameterekben fordítsa le Pyrker János László egri érsek Perlen der heiligen Vorzeit c., ószövetségi témájú eposzát (1826), amelynek prózafordítása már készült ugyan ekkor Kazinczy tollán, de csak a 43 soros, A ’ hárfához c. bevezetést adta versben, a többit „sem korom, sem erőm engedi...”113 A Pécelre immár rendszeresen átránduló Szenvey május 5-én küldte első mutatványát Pestre Kazinczynak, és lehet, hogy személyesen is beszéltek még e fordításról. Minthogy Szenvey nem olvasta Pyrkert, a Szemerétől vagy Kazinczytól megkapott részlet, A ’ hárfához kapcsán értelmezési gondjai támadtak; ennek ellenére elkészült 21 és fél hexameter. Nincs adatunk arról, hogy Kazinczy és Szenvey folytatta volna az eszmecserét a Pyrker-eposz verses fordításáról. Viszont 1830-ban megjelent Kazinczy prózafordítása, A Szent Hajdan’ gyöngyei. Mondhatni, Szenvey szerencséjére alakultak így az események, a kötet ugyanis az ún. Pyrker-pör (1830-1834) kiváltója lett.114 A péceli történések idején Kazinczy birtokában volt már Pyrkemek az az 1829. február 28-i levele, amelyben — a Sámuel-ének megküldött mutatványára válaszolva — hozzájárult a prózai fordításhoz. Kazinczy evvel a megkereséssel visszalépett az irodalmi klientúra területére. Még inkább azzal, hogy a levélváltást még a kötet megjelenése előtt Szemere publikálta.115 Hozzávéve, hogy az agg széphalmi mester nem tett eleget a korszerű műfordítás formahűség-követelményének sem, ez együttvéve több volt annál, hogysem az aurorások — ezúttal a G. álnéven bírálatot író Toldy Ferenc — szó nélkül hagyhatták volna egy olyan időszakban, amikor éppen a polgári irodalom normarendszerének kimunkálása folyt a „pörök”, azaz tollcsaták sorozatában. Ha figyelembe vesszük, hogy 1831-ben a tudóstársasági elfoglaltságok miatt Pesten és köz- ben-közben Pécelen tartózkodó Kazinczy itt írta Kazinczy útja Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra c. útleírását („Péczelen dolgozám Szemerével Ápril 19d. és 24d. közt, míg ő a’ szomszéd szobában Muzárionát” — levél április 28-ról Guzmics Izidornak),116 amely április 30-án már meg is jelent Pesten, és amelyben Kazinczy másodszor is válaszolt az Aurora-kör kritikusainak — elmondható, hogy ebben az irodalmi vitában Pécel a letűnő udvarházi klasszicizmus védőbástyája volt. Szenvey és Szemere barátságának pedig nem az vetett véget, hogy az előbbi 1832-től Pesten élt, a Jelenkor c. hírlap irodalmi melléklapjának, a Társalkodónak szerkesztőjeként, hanem annál inkább az ún. Aurora-pör, amikor a Bajza szerkesztette zsebkönyv mellett Szemere Pál elvállalta egy azonos című almanach szerkesztését. 1833. április 6-án a Társalkodó közölte azt a Nyilatkozást, amelynek hat aláírója —- Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely, Toldy Ferenc, Kovács Pál, Fáy András és Szenvey József — tulaj112 A Pesten létem históriája néven emlegetett kéziratot (MTAK Kt. К 760. 33-38. ff.) Kazinczy a Muzárionnak szánta, de csak halála után jelent meg Szemere Pál Aurorájában: 1834, 29-41., Pesten és körűié hárman címmel, így az 1830-as évek elejének irodalmi vitáiban nem hathatott. Minthogy Szemere anonim írásként adta közre, csak 1936-ban azonosította Csahihen Károly: CSAHIHEN 1936. Legújabban: KAZINCZY 1987, 265-272., i. h.: KAZINCZY 1987, 270-271. 113 KazLev XI. 30. 114 A vita anyaga: TOLLHARCOK 1981, 125-166. 115 Muzárion 1829, IX-X. és XI-XII. 1,6 KazLev XXI. 533. 187
