Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

ben a szerelmi dallal, amelyet némileg kibővített." Ez lehetett az oka, hogy az idézett levélben csak a „rác dal” háromszori átírása szerepel. Vitkovics 1814. július elején úton volt (Pest-Kecskemét-Izsák-Pest) — ebből, valamint a június 25-ről datált legkorábbi Kölcsey-versből következtetve, június 25. és június 30. között járhatott Péce- len. A külső eseménytörténethez tartozik még, hogy Szemere olykor magára hagyta vendégét (egy ilyen alkalommal kérte Kölcsey Pestről Helmeczytől a Mondolat megküldését, július 23-i levelében); végigvitte viszont őt a szokott Pécel-Káva-Bénye vendégjáró útvonalon (A ’ bor-király keltezése: „Káva. August. 1814”; A’ tudatlanságé, szintén „Káva. August. 1814.”; az Elfojtódásé pedig: „Bényétől Péczelig. Aug. 16. 1814.”);99 100 s 1814 júniusához köthető az a veresegyházi cseresznyeszüret is, amikor Szemere és Kölcsey együtt keresték fel Fáy Andrást.101

Kölcsey Ferenc 1812 óta birtokát, Álmosdot igazgatta; a kis bihari falu Magda Pál 1819-ben kiadott országleírásában sem szerepel, ott csak a „nevezetesebb helységek” olvashatók. Ebben az életformában Kölcsey sajátos sorsfilozófiát alakított ki magának, amelynek lényege, hogy az antikizáló Fátummal a Genius fogalmát állította szembe. A klasszicizáló konfliktus valójában már romantikus alkotói-emberi problémát takar: a körülményein felülemelkedni akaró, azokon változtatni képes zseni nagy dilemmáját. (Egyszersmind korprobléma is: a napóleoni háború megbolydult Európájában a magát porszemnek érző, ismeretlen történelmi-politikai erők játékszeréül szolgáló egyéniségé.) Kölcseynél mindezt súlyosbította gyenge egészsége, testi fogyatékossága okozta ismételt félelme attól, hogy alulmarad a körülményeivel és adottságaival vívott egyenlőtlen harcban: „Az én belsőm tűzzel teljes, de külsőm, ezen nyomorúlt alkotmányú test, mindenre alkalmatlan.”102 Könnyen érthető, hogy az emberiség múltjából is azokat csodálta (a ,,héros”-okat), akik uralkodni, változtatni tudtak körülményeiken.

Az ő számára az 1833-as önéletrajzi levélben említett családi eseményekkel jött el a héroszi kísérlet lehetősége 1814-ben. A történtekről ma sem tudunk sokat (például csak találgatni lehet, ki volt az események hátterében rejlő „szép lyány”) — tény viszont, hogy Kölcsey Pozsonyból nem Bécsbe folytatta útját, amint azt tervezte, hanem visszafordult Pestnek, majd szinte azonnal Pécelre ment (menekült?), ahol viszont hónapokat töltött.103 Az a lázas munka, amit Vitkovics idézett levele rögzített, újabb, immár költészeti-filológiai lehetőség — a pozsonyi kudarc után — a héroszi kísérletre. Pécel ebben az értelemben ideiglenes menedék lett (az innen keltezett legkorábbi, június 25-i vers, a Szemerénének írott Vilma emlékkönyvébe bizonyítja ezt); a bonyolult, zaklatott lélektani helyzet indokolja a péceli versek sokfelé mutató, egyidejű törekvéseit, amit még sürgetőbbé tett, hogy 1814-ig Kölcsey tehetségét, stúdiumait még egyetlen nyomtatásban megjelent verssor sem bizonyította az irodalmi közvélemény előtt.

Ma már tudjuk, hogy a költői héroszi kísérlet Pécelen sikerült. És nem is elsősorban azért, mert rövidesen publikált művek születtek itt. (A Róza c. románcot — július 3-ról keltezve — Horvát István még ugyanebben az évben közölte az 1815-re kiadott

99 FRIED 1969,702-704.

100 L. kézirataik hasonmás közlését a PIM Kt. V-an. 3533. jelzetű kolligátumából: KÖLCSEY 1981.

101 Vö. BADICS 1890, 85. és HÁSZ-FEHÉR 2000, 330. (Az 1815. javítatían elírás, vö. HÁSZ-FEHÉR 2000, 271.)

102 Levele Kazinczy Ferenchez, 1814. ápr. 3. — KazLev XI. 309.

103 Az életrajzi kérdőjelek összefoglalása: TAXNER-TÓTH 1992, 82-87.

183