Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
ösmér, és különös tiszteletben tart Literátori érdemeidért. Ő egy igen buzgó, még pedig Cadentiás Költő. Többi között a Cadentiák ellen való kifakadásommal annyit effectuáltam előtte, hogy ott egy létemig egy Alagyát kerekített. Fel magasztaltam érette ötét, és nem egészen hízelkedve. Mivel tsak ugyan több költő a mértékesekben, mintsem a Cadentiásokban, a hol egyedül a záros hang terjeszt kevéske Árnyékot, hogy poeticum mi akart lenni. Megvallotta, hogy ő örömestebb hexametrizálna, de sok munkájába kerül. Azért tsak a Cadentia mellett szándékozik tovább is megmaradni. Stans pede in uno. О, a mint mondgya, egyedül a maga időtöltéséért, és nem másért dúdolgat. Kérésére néhány Epigrammáimat leírtam. Nem tudom, lelnek e Nógrádi Tsudálókra?”63 A szüreti időszak egy részét Vitkovics igyekezett Pomázon tölteni, amelynek szőlőműveléséről Fényes Elek is megemlékezett: „...tágas szőlőhegyén híres bort szűr...”64 A pomázi szüret ismétlődő motívum Vitkovics és barátai levelezésében: „Minthogy Pomázon és ennek környékein szüretelvén, Uriszékezvén, egészen 9ber- nek [novembernek] 16-áig nem valék Pesten.” (Kazinczynak, 1809. november 25.) „Megjártam [...] Pomázt, Csömört, Péczelt. Mindenütt vigan töltöttük a szüretet; mivel mindenütt a jó szivek fogadtak el.” (Horvát Istvánnak, 1811. október 14.)65 A török időkben pusztává lett Pomáz 1662 óta volt Wattay-birtok, a szerb betelepedés 1686-ban indult meg, és a XIX. században is a szerb nemzetiségű, ortodox val- lású népesség a lakosságnak kb. felét tette ki, de szép számmal éltek a másik két, szintén a Wattayak birtokolta faluban, Csobánkán és Budakalászon is (ez lehetett az 1809-i levélben említett „környékein”). A birtokközpont Pomázon volt, így a vélhető színhely az itteni udvarház, a házigazda pedig az a Wattay György, aki a pesti triásznak Vitkovicsnál tartott egyik, 1811 májusi ülésén is részt vett, ott egy nyelvújítási kérdésben állást is foglalt (a ’spiritus’ magyarítására az ’ihlet’ szót javallottá). Hogy a Wattayak az úriszék ügyvédjéül a (szerb anyanyelvű) Vitkovicsot, a szerb ortodox püspökség jogászát foglalkoztatták, az a népesség nemzetiségi összetételét tekintve érthető. A szüreti időpont megválasztása sem pusztán a mulatozást szolgálta, hiszen az évente általában egy-két alkalommal megtartott úriszéket célszerű volt ekkortájt tartani, a földesúr és jobbágyai közti viták nagyrészt a szőlőművelésből származván.66 Az irodalmi találkozás mások főszereplője Mocsáry Antal nógrádi földbirtokos (1757-1832), akinek nevét négykötetes megye-leírása, a Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése (Pest 1826) tette emlékezetessé. О mint részbirtokos és rokon volt jelen: anyósa volt Wattay lány, és hozománybirtokként erdőrészt kapott. (Fényes Elek: Pomáz „...nagy kiterjedésű erdeje kősziklás hegyeken van, s benne számos források találtatnak.”) Vitkovics ezt a szerbek lakta vidéket amúgy is szívesen járta: Szentendrén nemcsak anyja született, de ott élt húga is, Karolina, aki Lazar Radenkovic szentendrei szerb ortodox plébánoshoz ment feleségül. Pomázhoz pedig a szíve is húzta: életrajzírói szerint szerelmes volt Sofija Belgrádiba, az 1810. május 1-jén elhunyt Aleksej 63 KazLev VIII. 134. Mocsáryra 1. LEBLANCNÉ 1977, 305-324. 64 FÉNYES 1851,11. 250. 65 KazLev VII. 89. és VITKOVICS 1879, III. 29. 66 Pomázra 1. még BELITZKY-SASHEGYI 1939, 28. Az úriszékek joggyakorlatára pedig 1. PALUGYAY 1844-1848,1. 210-211. Wattay Györgyre: KazLev VIII. 521. 174
