Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
ni.”12 Kazinczy más arisztokratákkal szemben is csak lassan és nehezen szabadult meg a klientúra képzetétől, és ez a folyamat az ő (és nemzedéke) életében sohasem fejeződött be. Legjobb főrangú barátja, gr. Dessewffy József „Jóska”, „Pipsz” aláírással jegyezte leveleit — Kazinczy válaszaiban élt ugyan az „édes barátom” megszólítással, de aláírása fölött mindig az „örök tisztelőd” fordulat olvasható. Érdemes ösz- szevetnünk két, azonos tárgyú Kazinczy-levelet arról, hogy mutatja be Dessewffynek, illetve Szentgyörgyi József debreceni orvosprofesszornak a Vitkovics Mihályhoz c. episztola címzettjét. Természetesen mindkettőjükkel közli, hogy a budai nem egyesült ortodox pap fiáról van szó, aki ebből a felekezetből az első magyar írónak számít. Dessewffynek tudnia kell egyszersmind, hogy „Consistoriális Fiscalisa a’ Budai Görög Püspöknek”, míg Szentgyörgyinek megadja életkorát („35 esztendős forma ember”) és magánemberi erényeit dicséri („felette szeretetreméltó”). Van különbség az írói méltatásban is: Dessewffynek Vitkovics műveltségét és ízlését hangsúlyozza („gyönyörű meséket írt a’ Lessing gustusával”), Szentgyörgyit stílusáról tájékoztatja („tulajdon becsekkel [...] bír”).13 Ezért (is) értékelhetjük nagyra, a nemesi értelmiségi öntudatának jeleként, azt a Kazinczy-mondatot, amikor 1815. július 13-i levelében, gr. Dessewffy bécsi útjáról beszámolva megemlíti, hogy hazafelé átutazott a Győr megyei Téten és látta Kisfaludy Sándor szülőházát: „De nekem ez a’ sövénnyel bekerített, csátés fedelű ház tiszteletesbb, mint Gödöllő.” Azaz: az először 1773-ban látott Grassalkovich-kastély.14 Hogy nem Kazinczy volt az egyetlen, aki nemzedékében, sőt a nála fiatalabbak között ezzel a dilemmával küszködött, bizonyítja Szemere Pál péceli, 1816. október 1-jén írott levele, amelyben barátjának, a széphalmi irodalmi vezérnek eseményként számol be, hogy az előző napon látogatói voltak, és „Gróf, Báró, Professzor, Gazda-Literator” irodalmi és nyelvészeti kérdésekről cseréltek véleményt. (A résztvevők, az említés sorrendjében: gr. Mailáth János, Törökbálint földesura; Prónay Sándor Tóalmásról; Schedius Lajos, a pesti egyetem esztétika-tanára és Szemere Pál.)15 Ezért talán nem érdektelen Kazinczynak a Ráday család további három generációjához fűződő viszonyát és másik két Pest megyei példát is az irodalmikulturális klientúra szempontjából áttekintenünk. A Kazinczy által mindig „templomi érzéssel közelített” Ráday (I.) Gedeonnak életében el kellett tűrnie, hogy fia, (II.) Gedeon (1745-1816) és menye, Fáy Zsuzsanna látványosan rosszallják a gróf költséges gyűjtőszenvedélyét, írói munkáját pedig gyermekes szórakozásnak tekintsék. Ők nemcsak felhagytak a műgyűjtéssel, de — családi közlés szerint — (II.) Gedeon meg is semmisítette apja fennmaradt jegyzeteit, kéziratait, „...hihető, szegény jó Atyám, a’ ki nem szerette, midőn a’ mi Kedves 79. Esztendős ártatlan Öregünk ifjúi tűzzel versetskéket koholt, el-égette azokat” — írta Ráday (III.) Pál a családtörténethez adatokat kérő Kazinczynak.16 Azt viszont (I.) Gedeon már nem érte meg, hogy Földi János — verstani kérdésekről vitatkozva — 1793. augusztus 12-i levelében kikeljen a társadalmi rangra alapo12 KazLev XXIII. 23. 13 KazLev IX. 14. (a Szentgyörgyinek küldött levél, 1811. júl. 16.) és KazLev VIII. 22. (Dessewffynek, 1810. júl. 24.). 14 KazLev XIII. 35. 15 KazLev XIV. 304. 16 KazLev XXIII. 305. A közlést Kazinczy fel is használta: FeMoMi 1229. (jegyzetben). 160
