Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
zott irodalmi tekintély ellen: „Ugyan Barátom, hogy vakíthatott meg annyira a’ boldog emlékű Gróf Ráday dibdáb sánta verseivel némellyikőtöket??? [...] Az öreg gróf Rádaynak eltűrtük azt életében, mert öreg, mert Báró, mert Gróf volt, ’s kívántuk, hogy dolgozzon, a’ mint tud...”17 Ráday (II.) Gedeon és felesége maguk is műkedvelősködtek: a játékszíni műsor gyarapítására egy francia és egy német, illetve egy német érzékenyjátékot ültettek át magyarra, (II.) Gedeon pedig 1785-ben megszervezte a Magyar Játszók társaságát Pest-Budán, célul tűzve ki a rendszeres magyar nyelvű színjátszás meghonosítását.18 A királyi tábla ülnökévé, majd szeptemvirré való kinevezése után (1785-1786) azonban irodalmi vagy színházi műkedvelésére nincsenek adataink. A róla megőrzött apró, de jellemző adalékok a büszke új-arisztokratát mutatják: megkülönböztetésül apjától — családon belül és kívül — az 1799-ben elnyert „koronaőr” méltóságnévvel emlegették; amíg apja az őt körülvevő írókkal a pesti német színház, a Rondella földszintjén foglalt helyet, (II.) Gedeon és Fáy Zsuzsanna az őket megillető páholyból nézték az előadást; a dán születésű, Kazinczy által 1791-ben Pestre hozott bécsi festő, Stunder János Jakab pedig meghökkent, amikor leendő megrendelőjét egy ügyvéddel találta, akinek az éppen családfáját magyarázta: „Itt úgymond, nagy aristocratismus uralkodhatik; pedig a’ Künstler iszonyodik az ollyantól.”19 Kazinczyval viszonyuk nem is vált meghittebbé: „...az ő szótalan figyelmek gyakran megzavara. Mélyen érzettem, mi nem vagyok, s jóságok nem elbátorított, hanem elszégyenített.”20 A következő nemzedékben (III.) Pál (1786-1827), (I.) Gedeon unokája, (II.) Gedeon fia már másféle dilemmát élt át: a feudális mecenatúra és a polgári kulturális üzleti vállalkozás határán egyensúlyozott. Személyiségének kibontakozása Kazinczy számára mint egy anti-nevelési regény a felvilágosodás korából: nevelését nagyapja végezte, aki kiemelkedő képességű műkedvelőt szeretett volna formálni belőle. Ez a „játékos nevelés”, amihez azután „az ő világ tónusa által elkapatott anyja”, Fáy Zsuzsanna negatív hatása járult, gyors észjárású, jó szándékkal és ötletekkel teli, de hivatalviselésre és művészi alkotótevékenységre, sőt rendszeres munkára alkalmatlan személyiséget eredményezett, „...jobb embert s boldogabb privátust gondolni nem lehet” — összegezi róla alkotott képét Kazinczy.21 Az elmondottak ismeretében nem meglepő, hogy tevékenységi területét a csak időlegesen tárgyiasuló műalkotásokat létrehozó, a „pillanat művészetének” is nevezett színház látványosabb világában vélte megtalálni. Kazinczy biztatására 1790-ben ott bábáskodott a pest-budai, első magyar hivatásos színtársulat megszületésénél; annak két ízben, rövid ideig vezetője is volt, ekkor Kármán Józsefet nevezte ki helyettesének. Tagja volt Pest vármegye játékszíni bizottmányának; 1807-ben pedig (sikertelenül) pályázott Pest és Buda színházainak közös bérletére, hogy ennek keretében együtt igazgatva a német és a magyar társulatot, az előbbi nyereségéből gazdálkodja ki az utóbbi veszteségeit. 1815 és 1818 között az 1812-ben megnyitott, túlméretezett volta miatt eleve bukásra ítélt Pesti Német Színház sikertelen bérlő-igazgatójaként találkozhatunk nevével, aki 1821/22-ben még 17 KazLev II. 305-306. Vö. MEZEI 1958, 87-88. és MEZEI 1994, 37-38. 18 KazLev II. 96-97.; REXA 1934, 127-137.; MSzT 45. és 77. 19 KazLev IX. 137. 20 KAZINCZY 1987, 116. 21 KAZINCZY 1987, 308-310. 161
