Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

napján köszöntse Bugyiban generális Beleznay Miklóst, aki 1772 és 1786 között volt a dunamelléki református egyházkerület világi fökurátora, és aki alapítványt tett Sá­rospatak javára, egy konviktus felállításának szándékával. (A Beleznay-könyvtár Pa­takra kerülését az 1.1.3. alfejezetben említettük.) Az itt töltött egy hét során a gyer­mekifjú találkozhatott Ráday (I.) Gedeonnal, valamint Beleznayné testvérével, Pod- maniczky Jánossal, aki hazatérve aszódi meghívással kedveskedett a diákoknak, és Kazinczy valamelyikőjüktől ajándékba kapta Bessenyei György Ágis tragédiáját és az Eszterházi vigasságokat. (Mindkettő frissen megjelent, beszédtémát szolgáltató mű volt akkoriban.) Másodjára Kazinczy 1776-ban járt Pest vármegyében, Puky Ferenc kíséretében, akkor megfordult Pécelen és Pilisen is.8 Nem volt idegen tőle az a sajá­tos, patriachális-kuriális hangnem sem, amellyel Ráday (I.) Gedeon, immár a péceli kastélyban és a budai palotában, irodalmi beszélgetések közepette személyesen intéz­kedett apró-cseprő házi ügyekben, zsörtölődve a cselédséggel, hiszen ez így volt szo­kásos az udvarházakban, Kazinczyéknál is.9 A Rádayakat és a Kármánokat háromgenerációs, XVIII. századi kapcsolat kötötte össze, bár nem lett igaza Gálos Rezsőnek abban, hogy az Uránia kiadását finanszíro­zó „Egy Hazafi”-t valamelyik Ráday grófban, alkalmasint a Kármánnal egyidős (III.) Pál személyében kereste.10 A folyóirat ajánlása ugyanakkor az egyik legfőbb pártfo­gónak nevezi meg az immár özvegy Beleznay Miklósnét, szül. Podmaniczky Anna­máriát, aki férje 1787. évi halála után Pestre költözött, és akinek híres irodalmi sza­lonját Kármán ,,a’ tsinos Társalkodás’ Piattzá’-nak nevezte. (E ponton hajlik át a tár­sadalmi kapcsolatokkal operáló irodalmi klientúra a közvetlen anyagi támogatást je­lentő mecenatúrába.) De az előfizetők sorában megtaláljuk Ráday Pálné Prónay Ág­nes húgait, Piroskát és Honorátát is; közülük az egyik lehetett a címzettje, Kármán 1792. december 21-i pesti, Ácsára küldött levelének, amelyben arról biztosította a bá­rónőt, hogy az acsai napok nem estek ki emlékezetéből, és amelyben egy kisebb be­vásárlás végrehajtásáról is beszámolt.11 Az adatok mozaikképe még hosszan rakosgatható — a családi kapcsolatokon, személyes ismeretségeken alapuló, felekezeti hovatartozással erősített kötődésekben a XVIII. század utolsó negyedében két új motívum jelentkezett: a szabadkőművességé és a literátori kapcsolatoké. Hogy az utóbbiak kliensi viszonnyá alakultak, azt a ne­mesi származás tette lehetővé, a középnemesi és az értelmiségi réteg pénztelensége pedig szükségszerűvé. Kármán József rövid élete és még rövidebb irodalmi pályája csak pillanatképek sorozatából formálhat állapotrajzot; Kazinczy Ferenc hosszú tevé­kenysége azonban fejlődésben enged bepillantást a mecénás-pártfogolt viszony, az irodalmi klientúra alakulásába. Már az Orpheus szerkesztőjeként írta a következő sorokat 1790. január 5-én Rá­day (I.) Gedeonnak: „...készebb vagyok mindenekben Nagyságodnak javaslásait nem tsak bé-venni, hanem mintha azok valóban parantsolatképpen adódtak volna, követ­8 KAZINCZY 1987, 63-66. és 74. További Pest megyei, ifjúkori tartózkodásaira 1. BUSA 1995, 26. (1784, Gyömrő és Pécel), 31-32. (1788. Pécel). 9 L. BUSA 1995, 26-27. és 31-35. 10 A kapcsolat dokumentálására: BUSA 1995, 141-150., a hipotézis: BUSA 1995, 61-62. A mecénás kérdését megoldotta KOSTYÁL 1959. L. még SZILÁGYI 1998, 313. 11 Vö. GÁLOS 1954, 54-58. 159

Next

/
Thumbnails
Contents