Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

napján köszöntse Bugyiban generális Beleznay Miklóst, aki 1772 és 1786 között volt a dunamelléki református egyházkerület világi fökurátora, és aki alapítványt tett Sárospatak javára, egy konviktus felállításának szándékával. (A Beleznay-könyvtár Patakra kerülését az 1.1.3. alfejezetben említettük.) Az itt töltött egy hét során a gyermekifjú találkozhatott Ráday (I.) Gedeonnal, valamint Beleznayné testvérével, Pod- maniczky Jánossal, aki hazatérve aszódi meghívással kedveskedett a diákoknak, és Kazinczy valamelyikőjüktől ajándékba kapta Bessenyei György Ágis tragédiáját és az Eszterházi vigasságokat. (Mindkettő frissen megjelent, beszédtémát szolgáltató mű volt akkoriban.) Másodjára Kazinczy 1776-ban járt Pest vármegyében, Puky Ferenc kíséretében, akkor megfordult Pécelen és Pilisen is.8 Nem volt idegen tőle az a sajátos, patriachális-kuriális hangnem sem, amellyel Ráday (I.) Gedeon, immár a péceli kastélyban és a budai palotában, irodalmi beszélgetések közepette személyesen intézkedett apró-cseprő házi ügyekben, zsörtölődve a cselédséggel, hiszen ez így volt szokásos az udvarházakban, Kazinczyéknál is.9

A Rádayakat és a Kármánokat háromgenerációs, XVIII. századi kapcsolat kötötte össze, bár nem lett igaza Gálos Rezsőnek abban, hogy az Uránia kiadását finanszírozó „Egy Hazafi”-t valamelyik Ráday grófban, alkalmasint a Kármánnal egyidős (III.) Pál személyében kereste.10 A folyóirat ajánlása ugyanakkor az egyik legfőbb pártfogónak nevezi meg az immár özvegy Beleznay Miklósnét, szül. Podmaniczky Annamáriát, aki férje 1787. évi halála után Pestre költözött, és akinek híres irodalmi szalonját Kármán ,,a’ tsinos Társalkodás’ Piattzá’-nak nevezte. (E ponton hajlik át a társadalmi kapcsolatokkal operáló irodalmi klientúra a közvetlen anyagi támogatást jelentő mecenatúrába.) De az előfizetők sorában megtaláljuk Ráday Pálné Prónay Ágnes húgait, Piroskát és Honorátát is; közülük az egyik lehetett a címzettje, Kármán 1792. december 21-i pesti, Ácsára küldött levelének, amelyben arról biztosította a bárónőt, hogy az acsai napok nem estek ki emlékezetéből, és amelyben egy kisebb bevásárlás végrehajtásáról is beszámolt.11

Az adatok mozaikképe még hosszan rakosgatható — a családi kapcsolatokon, személyes ismeretségeken alapuló, felekezeti hovatartozással erősített kötődésekben a XVIII. század utolsó negyedében két új motívum jelentkezett: a szabadkőművességé és a literátori kapcsolatoké. Hogy az utóbbiak kliensi viszonnyá alakultak, azt a nemesi származás tette lehetővé, a középnemesi és az értelmiségi réteg pénztelensége pedig szükségszerűvé. Kármán József rövid élete és még rövidebb irodalmi pályája csak pillanatképek sorozatából formálhat állapotrajzot; Kazinczy Ferenc hosszú tevékenysége azonban fejlődésben enged bepillantást a mecénás-pártfogolt viszony, az irodalmi klientúra alakulásába.

Már az Orpheus szerkesztőjeként írta a következő sorokat 1790. január 5-én Ráday (I.) Gedeonnak: „...készebb vagyok mindenekben Nagyságodnak javaslásait nem tsak bé-venni, hanem mintha azok valóban parantsolatképpen adódtak volna, követ8 KAZINCZY 1987, 63-66. és 74. További Pest megyei, ifjúkori tartózkodásaira 1. BUSA 1995, 26. (1784, Gyömrő és Pécel), 31-32. (1788. Pécel).

9 L. BUSA 1995, 26-27. és 31-35.

10 A kapcsolat dokumentálására: BUSA 1995, 141-150., a hipotézis: BUSA 1995, 61-62. A mecénás kérdését megoldotta KOSTYÁL 1959. L. még SZILÁGYI 1998, 313.

11 Vö. GÁLOS 1954, 54-58.

159