Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.6. A kulturális érdekegyesítés "vezérvármegyéje"
it: „A hatvani vonalon az országnak 1/5 része hordja pénzét Pestre, mint valamely köpiibe...”602 (Az útvonal az említett Opinio listáján az 5. helyen szerepelt.) A kulturális vezető szerep tekintetében Pest vármegye mind a Marczibányi- alapítvány kezelésével, mind a folyóiratirodalom kiterjesztésében való szerepvállalásával, mind pedig a „Theatrale Institutum” fenntartásával azt a közös, nyelvikulturális minimumot hangsúlyozta, amely még elfogadható volt a zömmel nem magyar nyelvű lakosságú megyék számára is. Ennek talán utolsó eredményes megnyilvánulása az országgyűlés 1836. január 15-i kerületi ülésén Fáy András Pest vármegyei követ felszólalása volt Fejér és Bereg követe ellen, akik az adóügy mielőbbi tárgyalását preferálták, a „kevésbé fontos” Ludovicaeum (a magyar nyelvű tisztképzés révén kapcsolódott az anyanyelv ügyéhez), a Magyar Nemzeti Múzeum, a pesti állandó magyar színház későbbre halasztásával. Az adóügyet előnyben részesítő javaslatot a kerületi ülés 35:7 arányban el is vetette.603 Az idők változását és (a helyzet bonyolultságát) jól mutatja, hogy Fejér vármegye követe az a Marich István Dávid volt, aki 1818-ban (első alispánként) az egyik leglelkesebb támogatója volt a színügynek a székesfehérvári Pelikán-fogadó színháztermének kialakításakor; patrónusa a magyar színészet ottani maradandósításának, amelyet készpénzzel és a jelmeztári ruhák gyarapításával is pártfogolt.604 A színházpártolásban kétségkívül Pest ellen szólt a színházépítés többszöri és évtizedeken át húzódott terve, az itt játszott társulatok javára folyt, ismételt, országos gyűjtés. Az egy-egy jelentősebb vándortársulat helyben marasztásának regionális kísérletei (Miskolcon, Székesfehérvárott) mindig a Pestre küldött összegek visszakérésével kezdődtek, és két esetben nemcsak alkalmi játszóhelyek átépítésére, hanem több vármegye összefogásával színházépületek emelésére is sor került: Miskolc, 1823 és Balatonfüred, 1831.605 Az itt összefogott vármegyék — noha a társulatok pártolásában, igazgatásában átvették a Pest által már az 1790-es években kialakított formákat — immár építési tapasztalatokkal is rendelkeztek. Az 1835. május közepén tartott kerületi üléseken ezért a megyék zöme (Arad, Zemplén, Veszprém, Borsod, Csanád, Torontál, Krassó) egy Pest városi magyar színház mellett tette le a garast; Borsod (amely saját színházat működtetett Miskolcon) a „Nemzeti Játékszín”-t már ekkor országgyűlési felügyelet alá kívánta helyezni; Szirmay Antal zempléni követ pedig egyenesen Pest vármegye szigorúbb elszámoltatását javasolta az országos segélypénzekről.606 Mellékmotívumként ez a pozsonyi vita is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1835 őszén Pest vármegye nem várhatott tovább, szerződésben rögzítette a telekadományt, és 1835. szeptember 28-án megtörtént az első kapavágás is a Grassalkovich-telken. Az a kísérlet, hogy 1806-ban Pest vármegye a nyelvi törekvések élére álljon, amint azt taglaltuk is az 1.2.2. alfejezetben, nem tudott kifejlődni. Néhány jelből úgy tűnik, hogy ha az országgyűlés Pestre vagy Budára került volna (amint az rövid ideig 1790- ben és 1807-ben megtörtént), a „szellemi középpont” hely elősegíthette volna a ten602 KLÓM V. 384. 603 KLÖM V. 392. és 395. 604 VÁNDORSZÍNÉSZET 102. és 305. 603 Ezekről részletesebben: MSzT 144-157. és 166. 606 KLÖM IV. 422-423. 151
