Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.6. A kulturális érdekegyesítés "vezérvármegyéje"

Színház gazdasági igazgatójának. Simontsits 1853. július 30-i keltezéssel háromszor feladott hirdetés útján a Budapesti Hírlapban hívta meg a színház volt részvényeseit 1853. augusztus 27-én 11 órára Földváry Gábor szállására, a Kunewalder-házba (ma: Vili. Múzeum körút 6-8.), hogy döntsenek a megmaradt és időközben kamatozott „sommácska” hováfordításáról. A részvényesek Simontsitsot bízták meg azzal, hogy a még fennálló követeléseket elégítse ki, ezek után pedig állapítsa meg az egy részvényre eső jutalék összegét. Ennek a megbízásnak — szintén a Budapesti Hírlapból tudjuk — Simontsits november 6-án tett eleget. Egy-egy részvényre mindössze 3 pengőforint 19 krajcár esett; az összeget a részvényesek (vagy jogi képviselőik) december végéig vehették fel nála, a részvény felmutatása ellenében. Simontsits kimutatása szerint december 5. és 28. között 7 fő 25 részvénye után 82 forint 55 krajcárt fizetett ki, a fennmaradó 1413 pengőforint 1 krajcár pedig (az előzetes megállapodás szerint) a Nemzeti Színház nyugdíjpénztárát gazdagította. Fáncsy Lajos, a színházi nyugdíjintézet kormányzóválasztmányának jegyzője 1854. március 17-én adott nyugtát az átvett pénzről, majd (március 23-án) Örményi József elnök és ugyanő írt köszönőlevelet a részvénytársaságnak.600

1.6. A KULTURÁLIS ÉRDEKEGYESÍTÉS „VEZÉRVÁRMEGYÉJE”

A magyar nyelv törvényi szabályozásának, a saját hatáskörben hozott nyelvi rendeleteknek, az irodalompártolás és -szervezés egyedi és ismétlődő eseteinek, a színházügynek áttekintése után nem kerülhető meg az alcímben megfogalmazott kérdés: Pest vármegye kulturális szerepe valóban megelőzte, előkészítette-e a politikai reformmozgalmakat; e téren is tekinthetjük-e vezérvármegyének? Ha igen, mikortól? Eltér-e itt egymástól a művelődéstörténet és a politikatörténet szempontja, korszakolása? Pest „középponti” szerepét a gazdasági élet hétköznapjaiban mint természetföldrajz szabta, szükségszerű következményt mindenki elfogadta. 1836 februárjára készült a kisajátítási törvény diétái vitájához az ország úthálózatának javaslatterve {Opinio excelsae regnicolaris deputationis [...] circa objecta ad Deputationem Commercialem relata), s ennek 78. oldalán határozták meg a 12 legfontosabb útvonalat, közülük az 1-7. Pestről indult.601 A tervezet nem vette figyelembe az ebben az évben rendszeresen, menetrend szerint meginduló gőzhajójáratot, amelynek szintén Pest lett a magyarországi központja, és még a jövőben rejlett, hogy a vasúthálózat — az útvonalakat követve — szintén sugarasan és Pest központtal épül majd ki. Ezt a tudomásulvételt szemléltetheti Bernáth Zsigmond ungi követ (Pest elleni) megjegyzése az 1836. január 11-i kerületi ülésen, ahol Pest és Heves vármegye vitája folyt arról, ki is viselje a Pest-Hatvan-Miskolc-Kassa-Lemberg út első szakaszának javítási költsége600 Az irategyüttes: PML, IV. 7-b., PPS Vm. Szín. Vál. ir., 2. doboz.

601 KLÓM V. 458. (jegyzetben).

150