Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1663–1703
79 nek kezeknél hagyom, holott pedig vagy magam, vagy gyermekeim reá szorulnának, mindenkor tartozzanak minden pör és patvar nélkül kezünkben az mi részeinket bocsátani, sőt azon költséget is, az mellyen az gyöngyössi házat Méltosságos Groff Erdődy György Uram eő Nagysága házastársaiul, Méltóságos Groff Rákóczi Eőrzébet Aszonytúl eő Nagyságáiul 100 talléron felszabadítottam, azt is ha reá szorulunk, tartozzanak megtéríteni, mert magam saját költségembűi vittem végben, mellyet Sőter Tamás Eőttsém Uram eő Kegyelme is jól tud, és noha az Méltóságos Aszony eő Nagysága azon 100 tallért éntűlem el nem vette ugyan, hanem nagy úri grátiájábúl elengedte, mindazáltal az eő Nagyságának való kedveskedésim, Secretarius Uramnak, és töb Kis Tapolcsányban lévő akkori cselédinek való adományim és úti költségem 200 forintra is közel reá ment, ha ebben az veszedelmes üdőben reá találnánk szorulni, tartozzanak szegény Eőttsém Uram árvái megtéríteni azon részektűi, az kiket magok birnak, ha Isten őket is kevés értékjekbűl ki nem engedi pusztíttattni. Ha pedig (kit Isten ne adgyon), ők is nyomorúságra találnának jutni és nagy szegénységre, ne szúttjongassák szegényeket, hanem inkáb egymást segítsék, mint vér szerent való attyafiak az én maradékim; ha Isten eő nékik többet méltóztatik adni, és jobban jószágokban megtartani. Másodszor. Minthogy már Istennek kegyelmességébűl ezen kedves feleségemmel, Nemzetes Jánossy Sophia Aszonnyal 22 egész esztendeig edgyütt élek és lakom az szent házasságban, és edgyütt sok nyomorúságokon mind Fülek megvételekor, 1 mind onnét Gyöngyösre való jűvetelünkor és ott lakásunkon, s mostani elbújdosásunkor sok nyomorúságot és ínséget szenvedtünk edgyütt, és az eő véle való edgyüttlakásomkor szerzettem mindenemet nagyob részint, az mim vagyon; noha eő az édes társom alkalmatlan volt arra, hogy velem valamit tudott volna szerezni, mind az sok gyermekhozás miatt, s mind maga együgyű csendes jámbor természeti és erkölcse szerént is, mindazáltal soha vesztegető és pazarló s kitakarító nem volt, arravaló nézve az eő alázatos csendes maga jóvisseléséért én is mindennemű, akár mi nevel nevezendő javaimat néki hagyom és adom, illyen ok alatt, hogy valameddig az Ur Isten őtet élteti, és az én nevemet visseli, addig mindenemet ő birja, sem gyermekim, sem mások semmi osztályra se erőltethessék, hanem mindenek az eő szabad rendelésiben állj ónak és légyenek. Ha pedig az nevemet meg találná változtatni, és máshoz találna férhez menni (mellyet nem reménlek), hogy szegény neveletlen gyermekeim jószágokbúi ki ne fogyanak és pusztíttassanak, úgy az édes feleségemnek vagy készpénzűi, vagy jószágul, vagy járó marhákbúi, vagy szép belső portékájúl tartozzanak édes maradékim, vagy testamentariussaim adni 1000 német forintott, mellyet holta után annak hagyhat, az kinek maga szereti az édes társom, de tudom bizonyossan, édes neveletlen apró fiait egy férfiújért el nem fogja hagyni, és meg nem fogja utálni.
