Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1706

353 Die 17. Ejusdem. Ibidem. Ternovai Thodorán Kegyelmes Urunk eő Nagysága Extraordinarius Curirenek adattatott passus, hogy Bácskaságra menvén, ott lévő hadaink commendoja iktassa által Temesvárban a' Bassához. Kérettetnek egyszers­mind a' szomszéd Török Tisztek, légyenek assistentiával nékie, miglen helyre mégyen Constantinápolyban. Die 29. Ejusdem Rosnaviae. Körösi három embereknek passus adattatott, hogy Tokajban sóért szaba­dó ssan mehessenek. 1. Kisbágyon, Nógrád m. 2. Lehet Erdőtarcsa [Nógrád m.] és a későbbi Nagytarcsa és Kistarcsa [Pest m.] Ez utóbbi a valószínű. 3. Valószínűleg a mai Szarvasgede [Nógrád m.] 4. Erdőkürt, Nógrád m. 5. Később Zagyvaszentjakab, 1925-ben Szurdokpüspökivel egyesítve [Heves m.] 6. Tar, Heves m. 7. Galgahévíz. 8. Erősen torzított helynév, e körzetben ilyen településnév nincs, helyesen: Tápiószecső. 9. Ma: Galgagyörk. 10. Helyesen: Túra. 414. Lőrinci tábor, 1706. november 13. II. Rákóczi Ferenc feje­delem az elmenekült Nagykőrös városára védlevelet ad, hogy a hadak az elhagyott helységet ne károsítsak. A menekülteknek új helyükön szabad legelő- és erdőhaszna­latot engedélyez. Fogalmazvány. OSzK Kt FH 1389/5. 65-76. Die 13. Novembris Anno 1706. Ugyan körösieknek adattatott protectio a Városra, hogy az hadak se intra transeunam, se akármikor is Városokban vermes jószágokat ne báncsák, s más egyéb marháikat is ne háborgassák, se magok strásállóit. Die 13. Ejusdem. Ibidem. Kőrös városiaknak adattatott oily patens, hogy kinyomulván helyekből az ellenség élőt, ahol megtelepednének, szabad pascuatiojok és lignatiojok lehessen.

Next

/
Thumbnails
Contents