Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1705

273 vettem volna,

1 eddig való occurrentiákrul Nagyságodat bővön informáltam. Bottyán Uramhoz tegnap is három postám volt, reménlettem ma elérkezik, de még most sincsen itten.

2 Kiben nem kevés fogyatkozásom, mert az német tegnapi nagy marsa uttán ma uj óbban az Ceglédi Szőlők véginél rosztogot tartot, s ben puszta Városban profontot süttetett. Bottyán János Uram érkezhetet volna, tegnapi transmittal oppiniom szerént ezen kétt étzaka egyik corpussal reá üttöttem volna, szép mezőnk lévén hozzá, de az végit considerálván, soha fel nem merem tenni, mert ha semmire sem mehetek, az hadat confundálom s űtet fejemre tanítom, s az uttán más corpus is elérkezvén, semmire nem mehettem volna, jobnak ítéltem halasztani, mint sem lármát csinálni s hasznot nem tenni, az mivel haladót, azzal el nem múlt, meszsze még Erdély, mint sántának Buda, hiszem Istenemet, ha csak az Tisza parton nem veszi magát, ad még alkalmatosságot ennél is nagyobbat, mert most is az hátát az szőlőknek vetette volt, másként penig az menyire Isten engette, magyar módon alkalmasint csipdeztük, az három nap rabokkal együt közel 120 vagy 30 eset bennek. Holnap már merre fordul, nem tudom még, mivell nyelvet egyet sem fogattam, csak levágtuk. Actu expediálok mind Abonyi és Ceglédi s Körösi utakra leseket, ma négy felől az strazakig puskáztak, hajtottak, de semmi képpen ki nem jön az strázán kívül, ottan kirendeli magát s néz. Az könyű hada, mint Nagyságodnak megírtam, nem sok, az is rósz, sohova nem jár, már egynehányat lecsaptak azokból is, de mind rósz, az én oppiniom szerént az Aradit kellene praeveniálni,

3 mert azt tudom jó [sic!], neki hasznára nagyon leszen. Kire nézve ezellött is írtam vala Nagyságodnak, de válaszom nincsen reá s noha Nagyságodnál vagyon authoritásom, de mégsem merem cselekedni, ha penig Kecskemétig, Szegedig késérem, eö egyenessen menvén onnat által, míg én Szolnokra kerülök, addig Aradhoz is mehet, holot Makó, Vásárhely, Szentes és Mindszent merő profuntházai lennének, egy úttal azoktul is megmechetnők az torkát. Cegléd az parancsolatnak engedelmeskedet, azért meg nem égetetet, Kőrösrül, Kecskemétrül egyebet nem tudok, hanem itten az pusztán egy embert találtunk, az referállya, hogy opponálták magokat s helyben vadnak, ma nagy tűz volt arra reggeltűi fogva délig, hihető, vagy Kőrös, vagy Kecskemét égetetet meg Kárándiéktul. Kinek ezeré az Ilosvaiéval, Szűcs Jánoséval, Szegedi haddal és Gunderfínderével oda vagyon, hogy ha az aradi rác jőne, impediálnák, holot nem, tehát észtet csapdosznék, de mind az olta sem leveleket, sem embereket, sem jelentéseket nem láttam, sem hallottam egyebet az mai tűznél, megholtanak-e? vagy megbolondultának, eök tudgyák. Noha pusztán vagyunk, mert Hevesig, Poroszlóig, Szolnokig semmi ember nincsen, mégis mind eddig fogyatkozást nem szenvedtünk az haddal, magam is könyű szerel lévén.