Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

Bevezetés

11 szintén Halasról értekezett, néhány adatot közölve a rácokról, a pestisről, a református papokról Rákóczi idején.

7 A Rákóczi-szabadságharc eseményeinek csak a XIX. század 30-as éveitől megjelenő, a megyék, városok, várak történetét tárgyaló (egyre szaporodó) munkák kezdtek teret szentelni. A szemlélet természetesen még a hagyományos (csak lázadásról, felkelésről beszélnek), a terjedelem is különböző (rendszerint csekély), az adatok néhol pontatlanok, de a kiadott források gyér volta gyakran nem is tett többet lehetővé. Említsünk meg ezekből is egyet-kettőt. Alig ismert, hogy klasszikus drámaírónk, Katona József is írt városáról, Kecskemétről színvonalas helytörténeti művet.

8 Szokolay Hártó János pedig egy, a korban nem szokatlan verses formát választott Kecskemét múltjának bemutatására.

9 A feléledő történeti érdeklődést mutatja Mocsáry Antal nagy, forrásértékű munkája Nógrád vármegyéről és Gorove László két alapos, ma is használható tanulmánya körzetünk két városáról, Egerről és Szolnokról.

10 Hasonló jellegű munkát többen is készítettek s szerencsés esetekben meg is jelentettek körzetünkben, érdemük, hogy fontos, a helyi vonatkozásokon is túlmutató, néha országos jelentőségű iratanyagot tártak fel. Tooth János 1809-ben mutatta be Kiskunhalas tanácsának a város krónikáját, 1821-ben pedig a református egyház levéltárának lajstromát. Munkája azonban csak 1861-ben jelent meg, bár a Tudományos Gyűjtemény már 1821-ben kivonatos ismertetést közölt róla.

11 Közben jelentősen megváltoztak a társadalmi-politikai körülmények, a mindinkább teret nyerő reformmozgalom, majd a Bach-korszak nemzeti ellenállása kereste a maga történeti elődeit és előzményeit, s azt természetesen a szintén abszolutizmus- és Bécs-ellenes kuruc mozgalomban találta meg. (Most nem térünk ki a lényeges tartalmi különbségekre és teljesen eltérő korviszonyokra). Ha több tényező (megfelelő képzettségű személy, elégséges levéltári anyag) szerencsésen találkozott, maradandó munkák születhettek. A helytörténeti jelleget erősen hangsúlyoznunk kell, mivel foként a megyei és városi levéltárakban maradt fenn olyan forrásanyag (szerencsés esetben), amely egy-egy polgári gondolkodású levéltáros, könyvtáros, pap vagy érdeklődő nemes számára hozzáférhető volt. A körülmények szerencsés találkozásából született Hornyik János nagy kecskeméti várostörténeti műve, amely tulajdonképpen a klasszikus szintet jelenti a körzet helytörténetírásában. Főművének IV. kötetét Hornyik teljesen a szabadságharcnak szentelte és benne összesen 175 dokumentumot közölt. Munkájának értékét növeli, hogy a városi jegyzőkönyvek 1944-ben elvesztek, s így a belőlük általa kiadott anyag hézagpótló. Sajnos, mind feldolgozásában, mind az iratanyagban bizonyos aránytalanság tapasztalható: az iratok zöme, 150 darab ugyanis az 1703-1705 közötti évekre vonatkozik, és így a szabadságharc utolsó öt évének története eléggé