Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1961-1962
1962. május 26., tanácsülés - Napirend: - I. Világnézeti nevelő munka a főiskolán. - II. A meghirdetett állásokra beérkező pályázatok ismertetése (Marxizmus, Ének, Orosz, Testnevelési és Kémia Tanszék). - III. Bejelentések. - Arany- és gyémánt oklevél adományozására beérkezett kérelmek ismertetése. - Beszámoló az eddig lezajlott vizsgák tapasztalatairól, felhívás a vizsgaidőszaki munkaterv pontos betartására. A tanévzáró ünnepély időpontjának bejelentése.
-5Dr»Wéber w-ihálv tanszékvezető: A referátumban és a hozzászólásokban felmerül az a probléma« hogy a hallgatók nem érdeklődnek kellőképpen az Ideológiai vonatkozású szemináriumok anyaga iránt. Különösen a XXXI. Kongresszus anyagának megtárgyalásánál voltak olyan tapasztalatok« hogy a főiskolai hallgatók fölkészületlenül mentek ezekre a szemináriumokra. A szemináriumok nem voltak egyformák tudomásom szerint« voltak jobbak« és voltak kevésbé jobbak. Minden esetre azzal élünk* hogy a hallgatók aktiv érdeklődést mutassanak az ideológiai kérdések tekintetében. Ezt kell elérnünk az oktatásitolyaaa- tunkban. Én ur;# gondolom, hogy ha a 4 éves 3 szakos képzés nálunk beteljesül, a negyedéves hallgatóknál el fogjuk tudni érni a nagyobb érdeklődést. Természetesnek tartom, hogy as I. éves hallgatók körében ez az érdeklődés még gyengébb. Az aktiv érdeklődést akkor tudjuk osak elérni, ha az oktatási rendszerünk egészében, minden szaktárgy oktatási anyagában törekszünk az ideológiai kérdések iránti érdeklődés fölkeltésére. Minden szaktárgynak megvan az a lehetősége, hogy lépten-nyomon felvesse az ideológiai problémákat. Ha ezt egyöntetűen minden oktató végzi, mint ahogy okt utó-nevelő feladatunk ezt meg is kívánja, akkor el fogjuk érni a kitűzött célt. Az oktatók ideológiai továbbképzésével kapcsolatban meg kell említenem, hogy nagy jelentősége van a tanszékeken belüli probléma-vitáknak. Példaként említem saját tanszékemet, ahol a nap- mint nap felmerülő problémákat azonnal megbeszéljUk és az esetleges kételyeket, problémákat feloldjuk. Est a módszert jobbnak tartom és eredményesebbnek, mint az előre kijelölt bizonyos időben megrendezett tanszéki értekezleteken lezajlott ilyenszerü vitákat. Nyilvánvaló, hogy a nagyiétszámú tanszékeknél ezt a módszert nem lehet alkalmazni. tem hallgatói, eléggé meg vannak terhelve az esti egyetemi tanulmányaikkal és ezért nem tartom helyesnek, hogy tanulmányaik idejében még külön a főiskola által szervezett ideológiai továbbképzésen iz részt vegyenek. A kollégiumi nevelősunkával kapcsolatban a következő megjegyzést szeretném tenni: Az utóbbi időben az un. szobaközösségek közül egyesek nag, on szép eredményt értek el. A hallgatókkal való be zélgetésein során tapasztaltam, hogy nagyon jő közösségek alakulnak, bár nem mondható ez általánosságban, amelyek szinte példaként állhatnak a kollégiumi tagság előtt. Szeretném java ölni a kollégium igazgatójának, hogy a kevésbé fejlett kollégiumi hallgatók nevelése érdekében a jó as obaköz öb ségek vállalják azt a feladatot, hogy megosztva maguk közé vonjanak kevésbé fejlett hallgatókat. Természetesen nem volna helyes, hogyha egy ilyen megosztás parancsszóra, vagy utasításra történne. El kell érni, hogy a hallgatók a jő szoba- közösség tagjai önként a közösségi nevelésért vállalt felelősség tudatában vállalják a szobaközösség két csoportba való felosztását és uj kevésbé fejlett hallgatók bevonás it. Tihanyi Jenő adjunktus: hozzászólásában rámutat arra, hog/ a 11. évfolyamon a XXXI. kongr, anyagát feldolgozó szemináriumokat látogatva, több csoportnál gyenge 'felkészültséget talált. A szemináriumi munka eredményesebb lett volna, ha a tanszékek oktatói saját csoportjuk munkája után jobban érdeklődtek volna, resztvettek volna szemináriumaikon. Javasolja, hogy a jövőben, éppen a szemináriumi munka sikere érdekében, nagy tekintéllyel és tapasztalattal rendelkező tanszékvezető elvtársakat is kérjenek fel a szeminárium vezetésére, A szakmai ideológiai továbbképzéssel kapcsolatban helyesli azt a javaslatot, hogy ezen a tanszékek minden dolgozója vegyen részt, függetlenül attól, hol és milyen formában vesz részt id. továbbképzésben.